#52
Az optikai írásjel-felismerés hasonlónak tűnhet, de más problémákat vet fel. A számítógépnek egy gyakran kusza, általunk létrehozott analóg képet (az írásjel képként értelmezendő) kell jól értelmezhető, digitális képpé alakítania A feladat itt abból áll, hogy a gépnek el kell különítenie az egyes jeleket, végigpásztázva a felületet pontról pontra és el kell döntenie, hogy azok egy adott írásjelhez tartoznak-e, vagy sem. Az eredményt azután egybe kell vetni azokkal az a priori információkkal, amelyeket a számítógép memóriájában tároltak az írásjelekről. A feladat megoldására ma már jobbnál jobb módszerek, eljárások, algoritmusok állnak rendelkezésre.
Láthatjuk hogy milyen nehézségekbe ütközik a vizuális információk feldolgozása. Mindamellett ma már sikerült a robotok "látását" annyira tökéletesíteni, hogy helytől, helyzettől, megvilágítástól függetlenül képesek felismerni különféle, nem túl egyszerű tárgyakat, az összevissza dobált munkadarabok közül ki tudják választani a hibás méretű vagy alakú darabokat.
A hangok és a beszéd felismerése szintén a korszerű robotok sajátja. Meg kell említenem azonban hogy a hang érzékelése nem tévesztendő össze a beszéd érzékelésével – előbbi elsősorban a távolság megállapítására szolgál. A beszéd-felismerés – hasonlóan a vizuális felismeréshez – szintén kecsegtet eredményekkel: már a hétköznapi életben is találkozhatunk – az igaz kezdetleges – hangfelismerő-rendszerekkel (pl. egyes beszéddel utasítható mobiltelefonok esetén)
A korszerű robotok vezérlését, a - fentebb említett - érzékelőktől nyert információk feldolgozásával, a több mikroprocesszorból álló, hierarchikus (alá- és fölérendelt) felépítésű vezérlőberendezések végzik.
Amint a fentebbi két példából – a szakértői rendszerek és a robotika témaköréből – is látható az MI jelenleg a számítástechnika legnagyobb kihívása mind a hardver, mind a szoftver tekintetében
dr. Majorszky László
#52