- a robot képes érzékelni a környezetét (mely képesség rendkívül fontos az igazán intelligens rendszerek számára)
A taníthatóság, (azaz a egyedi kívánalmaknak megfelelően programozható robotok) kifejlesztésében az első lépést az úgynevezett Lead Through (átvezetés) módszer jelentette. Ennek során egy emberi operátor végigvezeti a robotot a munkatérben a kívánt lépéseknek megfelelően. A vezérlő berendezés - másodpercenkénti többszörös mintavétellel - feljegyzi a lépéseket. A módszer hátránya, hogy a Lead Through program nagyon merev, nem tesz lehetővé módosítást, nem alkalmas feltételes utasítások beillesztésére. Hiba vagy változások esetén az egész programot újra kell tanítani.
A következő szinten megjelennek az intelligens robotok. A "robotintelligencia" első feltétele, hogy a robot érzékelje a környezetét, tájékozódni tudjon benne. Ehhez "érzékszervekre" van szüksége. Ezidáig a látás, tapintás, és újabban a hallás képességével ruházták fel a robotokat. Sőt. A robotoknak nemcsak érzékelniük kell környezetüket, hanem kommunikálniuk is szükséges a külvilággal. Utasításokat fogadhat el – akár élőszóban is -, a környezetéről szerzett információk segítségével a memóriájában tárolt minták (modell) alapján saját maga megfogalmazhatja a feladatait, önállóan tervet készít, azt végre is hajtja, miközben állandóan ellenőrzi önmagát...
Alakzat-felismerés - Ha a fogalmat szélesebb értelemben vesszük, magában foglalja az beszéd, és az írás, a síkban elhelyezkedő képek, rajzok, de akár a térbeli alakzatok felismerését A kép- és alakzat-felismerés egyike azoknak a területeknek, amelyeken az ember – egyenlőre - sokkal jobb, mint a gép. Nekünk akár egy szempillantás elég ahhoz, hogy felismerjük – a vizuális információból - embertársunkat, egy tájat, utcarészletet stb. A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy még a legerősebb számítógépnek is nagyon sok időre van szüksége ahhoz, hogy egyetlen képet is megfelelően felismerjen. Márpedig a túl hosszú idő, főleg a robotok vezérlésében nem elfogadható, hiszen gyakran csupán ezredmásodpercek állnak rendelkezésre egy-egy feladatrész elvégzésére. A klasszikus Neumann-elv alapján működő számítógépek képtelenek erre a teljesítményre. Ezért alkották meg a valós idejű (real-time) képfeldolgozás igényeihez szabott kép-preprocesszort. Abból a felismerésből indultak ki a kutatók, hogy adott esetben, amikor is vizuális információ szükséges a feladat végrehajtásához, nincs szükség az egész képre, csak azokra a rendszerint kis részletekre, amelyek a feldat-végrehajtás szempontjából elengedhetetlenül szükségesek. Ezeknek a feldolgozását pedig meg lehet oldani egymástól független, párhuzamosan dolgozó al-processzorokkal. Az új típusú (nem-Neumann-elvű) párhuzamos struktúrájú számítógépek valószínűleg megbirkóznak majd ezzel a feladattal is.
#51