Informatika és tudomány

  • [NST]Cifu
    #12
    Az osztott hajtómű tényleg jó ötlet, de belépéskor ez is porrá égne, viszont minden bizonyal gazdaságosabb lenne.

    1.: Többfokozatúság elve, a gázturbinákat és a kerozintartályokat le lehetne oldani és ejtőernyővel biztoságosan visszaszerezni. A torlósugárhajtómű esetén is fentállna ez a lehetőség, bizonyos szintig.
    2.: Indítójármű, vagyis egy 'anyagép' viszi fel 12-14km magasra a rakétát, és ott indítja csak. Ilyenre példa a jelenleg is működő Pegasus és PegasusXL rendszer (egy L-1011 utasszállító gép hasáról induló, viszonylag kis rakéta, párszáz kg-os hasznos terheléssel), terv szinten pedig rengeteg ilyen volt/van (pl. a német Saenger vagy az orosz Maks-OS).
    3.: A hajtóműveket be is lehet húzni a géptestbe, igaz ekkor holt terhet jelentenének az út hátralevő részébe. Sőt, szintén a hasznos teher kárára lenne, de ha visz magával némi üzemanyagot még pluszba, akkor a hajtóművekkel képes lenne a leszálláskor szabadon manőverezni. Igen elegáns megoldás, de sajnos elveszne a gazdaságossága...

    Gondolom ezt azért, mert a mi generációnk egyre inkább ki akar törni a világűr felé.

    Szerintem az 1960-as, '70-es és '80-as években is épp elégé ki akartak törni a világűr felé, csak olyan állami program nem volt, amely az olcsó űrutazás lehetőségét hordozta volna magában (elvileg az űrsikló ilyennek indult, aztán nem egészen ez lett belőle), a civil cégeknek túl nagy a befektetési kockázat, hiszen gigászi költségeket emészthetnek fel az új járművek kifejlesztései, és ha nincs, akinek el tudják adni, akkor ezt nem válalják be. Maradnak a kevés pénzből dolgozó "amatőrök", amelyeknél viszont nincs semmi garantálva...