• Jhon Balu
    #6072
    Magyarok...tudjuk-e ?





    Légy büszke Magyar !


    Tudjuk-e
    , hogy a 895-ös III.
    Honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha
    összehasonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal ( 16 000 000 ),
    akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a harmincszorosára növeltük a
    magyarság lélekszámát.


    A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt és
    ma mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8 ,5
    szeres növekedést jelent.


    Tudjuk-e
    , hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak
    volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére,
    már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal ?


    Tudjuk-e
    , hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen
    szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a művelt;
    angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott
    nyelvük az elmúlt 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és
    szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi
    forgatagba!


    Tudjuk-e
    , hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a

    200 000. magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A
    80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.


    Tudjuk-e
    , hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik
    a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani
    szinten sem. Nincs szavuk rá.


    Tudjuk-e
    , hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús megfőzésének
    módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött
    húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a darabolást, a
    fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű ízek mellé mi
    hoztuk az erős ízt ételeinkben.


    Tudjuk-e
    , hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi behoztuk
    magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amíg
    Európa saruba, csizmába, bocskorba járt addig mi behoztuk a háromnegyedes
    sarkos cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk kerül a világnak erre a
    részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhűen akar a
    skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a kockás szoknya
    alá.


    Tudjuk-e
    , hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal
    rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai térségből?


    Tudjuk-e
    , hogy az elmúlt időszakban sikerült, a parlament által, hivatalosan is
    nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutya
    fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három mangalica
    fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti,
    hogy nem lehet őket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell
    tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már
    levédték előttünk.


    Tudjuk-e
    , hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve? Mégis őket
    hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa
    Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van.


    Tudjuk-e
    , hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az első az izlandi 720-ból, a
    második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez .


    Tudjuk-e
    , hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és Németország tőlünk
    vette át?


    Tudjuk-e
    , hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a
    világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és
    jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkrementek, elhasználódtak.
    Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba! És akkor még egy
    szó sem esett a magyarok ősi hitéről.
    Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem
    hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy
    magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza,
    abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állitottak
    Brüsszelben. S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája
    mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul:


    Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal.
    Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek
    nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel
    velük, amit akarsz! A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét.
    És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter
    Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiírtják
    családjaikat?



    "Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!" (Széchenyi István )


    Küldd el minden Magyarnak e levelet, hogy senki ne szégyeljen Magyarnak
    lenni!