-
#111
Biztos hogy jó lenne? Vagy egyáltalán lehetséges lenne? Sztem az emberiség még egyáltalán nem áll készen arra, hogy minden egyed szintjén képes legyen felnőttként viselkedni (majd később persze, de az még messze van) ezért addig magasabb, társadalmi szinten kell ráerőltetni (ha kell akár ráerőszakolni) az egyes emberekre a civilizációt hiszen végsősoron az Emberiség nem az egyénekről szól hanem a faj összességéről.
Egy éretten gondolkodó civilizációban nem kéne semmit ráerőszakolni senkire, ez szükségtelen lenne a józan belátás miatt. Ha te már az alapokat is kényszerre építed, akkor abból soha nem lesz józan belátás. Legfeljebb ellenállás a kényszer ellen. Persze ha szántszándékkal erre játszol, akkor működhet a dolog, de jóval több energiát igényelne egy ilyen rendszer fenntartása, mint egy belátásra építőé. Egyébként azt egy szóval sem mondtam, hogy ez egyik pillanatról a másikra menne.
Az emberiség pedig valóban faj -érdekes, itt milyen jól tudod beilleszteni a biológiai képbe az emberiséget, mint fajt-, de a társadalom nagy társasjátékát -melynek semmi köze a fajhoz, mint meghatározáshoz- egyének alakítják és szenvedik el vagy éppen élvezik.
Meglehetősen zavarnak egyébként a hozzászólásodban a "rá kell erőszakolni", "ráerőltetni" szavak. Hisz végül is "az emberiség nem az egyénekről szól..."
Jó, hogy nem tetted hozzá: A statisztikák szerint remek esélyünk van rá. Gyanúsan despotizmust érzek itt készülőben. Ez itt, így pedig ugyanolyan szűklátókörűnek látszik, mint akármelyik másik. Volt már belőlük néhány... :)
A természet fejlődik de nagyon lassan, az egyensúly fenntartása csak akkor lenne lehetséges ha a természethez igazodva mi is ilyen lassan fejlődnénk de egyáltalán nem törvényszerű hogy ez a fölöttébb frusztráló (és a mai fogalmak szerint vett embertől teljesen idegen) út az egyetlen választásunk.
Egyrészt az idő rendkívüli relativitása miatt ez az állítás nem helytálló (Az egér és az elefánt is a természeti rendszer része, életük mégis gyökeresen más belső rendszer szerint épül fel. Az egérnek másfél-két évbe kell belesürítenie (és bele is süríti) mindazt, amit az elefánt százegynéhány évet felölelő élete nyújthat és teljesnek is érezheti, mivel anyagcseréje/időérzéklése jóval gyorsabb az elefánténál. Az, hogy egy meghatározott élőlénycsoport meghatározott bioritmusban -mely eltér más élőlénycsoportok bioritmusától- meghatározott rendszert alakít ki, egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem tud beépülni a globális, minden élőlénycsoportot magába foglaló természeti rendszerbe.
A természetet nem lehet technokrata szemlélettel vizsgálni, kiporciózni és feldarabolni...nem természetes... :)
Elméletileg persze lehet, de az összetettség miatt ismét általánosításra kényszerülnénk, amivel ugye elvészne a tények jórésze, torzulna a valóság.
Másrészt egyáltalán miért kéne felvennünk a globális természeti rendszer bioritmusát, ha együttműködhetünk vele úgy is, hogy közben megőrizzük a sajátunkat?
Ami-most-van-az-nem-stagnálás, a világunk folyamatosan fejlődik.
Érdekes, akkor miért töltenek a háziasszonyok ugyanannyi időt házimunkával, mint a hatvanas években, dacára a műszakicikk-seregnek? :)
Viccet félretéve: Picit feljebb azt írtad, hogy nagyon lassan fejlődik világunk. Utána azt, hogy folyamatosan és ez nem stagnálás. Mivel az idő relatív, honnan tudod, hogy ez a számunkra érzékelhető időszeletke nem stagnálás-e? Egyáltalán mi a nagyon lassan? És miért folyamatosan? És milyen 'világunk'? Természeti rendszerünk, civilizációnk, galaxisunk vagy világegyetemünk?
Akkor most hogy is van ez?
Megint azok az általánosítások...
A nihilizmus a "semmit se tegyünk mert úgy sincs értelme" mentalitás ami sztem igazán nem jellemző a mai világra.
A "semmit se tegyünk mert úgy sincs értelme" és a "semmit se tegyünk ellene, mert úgy sincs értelme" gyakorlatilag ugyanazt jelenti (Talán annyi árnyalatnyi különbséggel, hogy az egyik aktív a másik pedig passzív nihilizmus. Az aktív hagyja magát sodortatni, a másik egy helyben huppan le. A lényeg viszont sajnos ugyanaz.).
Hisz nincs mit tenni -vissza nem mehetünk, más lehetőség meg úgy sincs-, menni kell előre, szaporán szaporán, elbukni, felkelni, menni, menni előre, csak előre, előre...
Mivel a személyes életem meglehetősen véges és rövid így annak az eszmének és rendszernek szentelem az energiámat amelyik éppen aktuális hiszen itt és most élek és tudok vmit is tenni, a majd a távoli jövőben beköszönő új és jobb rendszerek lehetősége legfeljebb csak erősebben motivál az előbb írt odaadásra, célt ad amiért megéri dolgozni. Végső soron én is több rendszerben hiszek :)
Már megint ez a gyerek-mentalitás. Valamibe feltétlenül kapaszkodni kell, hogy élni tudjak. Valamire támaszkodnom kell. Muszáj, hogy valami írányítson. Ez pedig csak és kizárólag az orrom előtt lévő dolog lehet, hisz milyen szörnyű lenne kapaszkodók nélkül élni, szabadon gondolkodni, más rendszerekhez idomulni, esetlegesen létrehozni egyet akár tudatosan, akár önkéntelenül, vagy segédkezni a létrehozásában tudatosan ill. önkéntelenül. Anélkül, hogy valaki irányítana és anélkül, hogy valakit irányítanék.
Azt nem lehet. Valamibe kapaszkodni kell. Nincs mit tenni...
Az emberiség maga állítja fel tulajdon korlátait és nem mer túlnézni rajtuk.
Pont hogy genetikailag lennénk képesek a számunkra ideális környezetben 100-120 évig élni de a környezeti hatások és az azok kivédésére létrehozott egyelőre nem elégséges technikánk hiányosságai miatt kell a "gyári szavatosság" előtt meghalnunk.
Nincs számunkra ideális környezet. Nincs olyan, hogy ideális környezet. Az elméletben van. A valóságban sosem létezett. Addig élünk, míg az életünkben előidézett kölcsönhatások engedik. Ha génállományunkat mankókkal még tovább gyengítjük, a kölcsönhatásokat -példaképp a rezisztens baktériumokat és az antibiotikumok már-már vallásos áhitattal való fogyasztását is felhozhatnám- végzetesre élezhetjük, ez ilyen egyszerű.
Nem problémát kell megoldanunk -elkerülő, kivédő technikákat próbálgatni-, hanem megoldanunk a problémát és tanulnunk, fejlődnünk kell belőle, hogy eme tudásunkat felhasználhassuk a jövő problémáinak felismerésére, elkerülésére.
A természet egy relatíve jól működő rendszer amelyik képes regenerálódni és NAGYON lassan fejlődni.
Ismét helyben vagyunk. Relatíve jól működő? Nagyon lassan fejlődni?
Ej-ej... :)
Mi is tudunk működő komplex rendszereket kreálni (ha van Isten, akkor most agyoncsap egy villám amiért ilyesmiket írok :D) előbb-utóbb az ember szükségszerűen le fogja cserélni a készen kapott környezetét egy jobb sajátra aminek a működését és a fejődését teljesen magához tudja igazítani.
Ez bizonyítaná a legjobban, hogy mennyire képtelen az ember bármiféle rendszerrel is együttműködni. Ha más rendszerekkel nem vagyunk képesek, akkor a sajátunkkal még kevésbé.
Fajunk korcs mivoltának ékes példája.
Tény, hogy jelenleg töb mint 6 milliárd ember él a Földön és a túlnépesedés már leállíthatatlan mert senki se tud most(!) előállni a megoldással.
Hiába, nincs mit tenni, fölösleges hadakozni ellene, ez van.
Ahhoz képest, hogy nem vagy nihilista, egész kis kollekciónyi "nics mit tenni"-t produkáltál eddig.
A hatása viszont korlátozható hogy ne legyen globális, a természet újra ránkerőszakolja az akaratát de remélem (vagy inkább hiszem) hogy ez lesz az utolsó ilyen húzása amit el kell viselnünk a jelenlegi kiszolgáltatottságunk miatt.
(sajnos ez így elég kegyetlenül hangzik :(
Ne haragudj, de bwahahahaha!
A technokrata szent irtózata -nyakonöntve egy jó adag paranoiával- a csúf, velejéig romlott és alapvetően gonosz természettől. Hahahahaha!!
Itt azt hiszem be is fejezhetjük, überelhetetlen.