Elméletek, felfogások, filozófia
-
#32
én nem a saját életfelfogásomról beszéltem lent, a topic szerint elméletek és felfogások ami a téma... és mivel előttem csak a nyugati rendszerek voltak megemlítve, gondoltam rávilágítok egy kicsit a többire is. én foglalkoztam elég sokat saját erőből a dolgokkal, mert én is keresőnek tartom magam, akik az általad leírt "depresszív mégis tudatos" fajtából azok, akik megunják/kiborulnak a saját depressziójuktól, és nekiállnak kutatni valami értelem után. - hát én nekiálltam, és azt hiszem látható az eredmény. viszont nagyon remélem a topic nem megy át depressziós segély-rendszerbe, arról már annyi meg annyi téma nyílt és rengetegszer át lett csócsálva. - no mindegy :)
hogy Mi (és a "Ti"-t gondolom azokra érted akik teljes tudatosságban tudnak élni - én 1 ilyen emberről tudok, és sokmillió próbálkozóról) minek élünk? hát, az elsődleges cél az az, hogy tudatosak legyünk. minden cselekedet és érzés ami ébred azzal tisztában legyen, lássa a forrását és tudja az eredményét - ne termeljen felesleges karmát az életében. Másodlagos szinten a boldogság keresése - hiszen igazából ez az, ami minden fajta filozófia, világnézet és hit alapja, és az ide tartó utak különbözősége adja a világ sokszínűségét. Vannak akik számára egyértelmű, és könnyű ezen az úton menni, és vannak akik az egyáltalán az utat keresik egész életükben (és esetleg számukra ez az út, csak nem veszik észre...). a boldogság pedig... amikor nem teszel rosszat se akarattal se akarat nélkül másoknak, amikor a környezeted boldog, tudsz úgy mosolyogva végigmenni az utcán, hogy abban nincs semmi erőltetettség, és mindezt úgy éred el, hogy nincsen semmilyen külső "forrás" amire támaszkodsz (barát/barátnő, család, anyagi helyzet, bármi.. ezek meglehetnek, de nem ragaszkodás tárgyai, nem feltételei a boldogságnak, és ha megváltozik körülötted valami az ugyanolyan természetes. ("ne sírj, hogy elment, annak örülj, hogy itt volt")). tulajdonképpen egy középút keresése és megtalálása, egy odafigyeléssel fenntartott békés, "cheerful"(nem tudok rá jó magyar szót) attitűd.
Aquir #30-ra:
mindent el lehet viselni, gyakorlat és odafigyelés kérdése. bármi ami történik az csak egy újabb lehetőség tanulni és megismerni a világot és annak működését. ami történt meg megtörtént, nem sírni kell rajta (bár lehet, miért is ne?), de aki sír vagy szomorú az tudja, hogy miért, és hogyan az. "van bennem rengeteg keserűség, ezt most kiadom magamból. a világ viszont nem áll meg, holnap ugyanúgy ételre és italra lesz szükség, ugyanúgy meg kell tennem mindent amit eddig, nem fog a világ az én szomorúságom kedvéért megállni, minek tegyek bárkinek rosszat azzal, hogy a múltammal vagyok elfoglalva?"