-
npp #9051 Sziasztok, bocs, hogy megint ilyen későn érek gép elé, de nálunk a munkahelyen tényleg dolgozni kell. Letöltögetni, eszmét futtatni, Alt+Tab-bal oldalakat váltogatni nemigen van módom... Ezért is olyan jó esténként végignézni a napi 'termést'! Szóval, egy-két szó arról, amit én írtam, és amilyen hatást elért (remélem, nem tűnök nagyképűnek). Amit a komolyabb zenei vonalról írtam (Vangelis, Kitaro, Jarre, stb.) én tényleg komolynak is gondolom. Kezdő CD vásárló - gyűjtögető emberként én is sokszor beleestem abba a hibába, hogy a szupermarketek olcsó CD-s pultjairól szemezgettem, ha megláttam valamelyik kedvenc előadóm nevét a borítón. Aztán az x. ilyen 'replay' után rájöttem, hogy semmi nem ér többet az eredetinél, még ha az kb. 5-6-szor is drágább. Mire gondolok? Pl. vegyük JM Jarre-t. 1976-ban adta ki első albumát, a 30 évvel ezelőtti (30!) Oxygene-t, ami akkor emberek millióira (százmillióira) volt varázslatos hatással. Sikerének titkát ma is találgatják, ami tény: 1., végtelenül egyedi volt hangzásvilágában, 2., a populáris és a komoly zene közt volt félúton mindenki számára érthetően, 3., egyedülálló hangszerparkot hozott össze és használt, az analóg szintetizátorok varázslatos világát, és teszi a mai napig, 4., kevesen tudták akkor, ma már többen, hogy az 'alma nem esett messze', apja az egyik legnagyobb filmzeneszerző, Maurice Jarre, 5.,saját elmondása szerint a polinéz zenei világot tanulmányozta, ezt remekül dolgozta fel és építette be több albumába. (Aki nem hiszi, annak utánajárunk by KGB!) Nekem ma is -több százszori meghallgatás után- élmény felrakni a bakelitet a hangszedőre és újra meghallgatni Jarre varázslatos világát, mindazt, amit se előtte, se utána más nem álmodott meg. Ehhez képest egy 400 Ft-os Starink CD-t én maximum söralátétnak használok, de mindazt a muzikális erőszakot, amit korai digitális szintijein elkövet Jarre, Vangelis, Kitaro, Jan Hammer stb. égisze alatt, azt az emberiség elleni legsötétebb bűnök egyikének találom. Ne haragudjatok, ha valakinek tetszik, persze ellenérvelhet a rokonaim emlegetése nélkül, de Ed Starink-et inkább csak egyfajta áruházi konzumzenegyárosnak tartom, az igazi zseniken élősködő jogdíjbefizetőnek. Mindazt, amit elmondtam Jarre-ról, végigfuttathattam volna Vangelis-en, Kitaro-n, stb, de mivel ált. Jarre a legnépszerűbb, ezért példálóztam vele. Nem tudom, vannak-e itt Tangerine Dream rajongók? Én magam nagyon szeretem 70-80-as évekbeli albumaikat, ők a transzcendentális elektronikus szintirock kifejlesztői saját stílusukban. Ha valaki nem ismerné ezt a remek német együttest, ajánlom, hogy az analóg korszakukat lezáró Dream Sequence dupla CD-vel kezdje. Utána már úgyse tudja abbahagyni... (Pl. Ricochet, Tangram, Love on a real train, White Eagle, Astral Voyager, stb.) Vagy hallottatok már Isao Tomita-ról? Ez a több, mint 70 éves japán szintizenész rengeteg komolyzenei albumot dolgozott fel (Prokofjev, Stravinsky, Debussy, Bach, Ravel, Holst, Villa-Lobos, stb.) szintetizátorain. Hangszereit nevezte el saját zenekarának (Plasma orchestra), és készítette albumait az elmúlt három évtizedben. Kezdésnek a Ravel albumot ajánlanám, de nem a Bolero a legjobb zene (max. a legnépszerűbb), hanem a 'Pavane egy infánsnő halálára'. Egy szellemileg totál kimerítő nap után a legjobb agyátmosó darab! Még egyszer: senkit nem kívánok megbántani Ed Starink (Star Inc.) ügyben, de szerintem kár vesztegetni rá az értékes byte-okat! Kicsit hosszúra nyúlt monológom végén eszembe jutott egy újabb (méltatlanul mellőzött) elektronikus zenész: Michael Garrison. Nekem bakeliten az 'In the regions of Sunreturn' c. albuma van meg (1979). Ha valaki megtalálja valahol a 'The search' c. zenét, mindenképp hallgassa meg, valószínűleg az egyik 'őskedvence', csak sose tudta, hogy kitől és mikor és hogyan.... Jean-Marc Ceronne-ról: ez az ürge nem az, akire gondoltok, ő is egy a nagy billentyűsök közül, többek közt írt egy elektronikus operát (The Collector), na, azt kb. 20 éve vadászom. A világ (akkori) legnagyobb szintizenészeit kérte fel az előadására, több, mint 10-en játszottak egy színpadon. Nagyon rég láttam már,csak ennyire emlékszem belőle. Na, ennyit mára, megyek belehallgatok a jó öreg Garrison albumba, remélem, még szól valahogyan...! Jó éjt! Ui: nagyon várom, hogy valaki megörvendeztessen a 'Kincs, ami nincs' vonatkozó zenéjével, úgy látom, egyre többen vagyunk rá kíváncsiak!