-
#38179
Mottója: „Az életed meggyilkol téged”
Falco: posztumusz tündöklés
Kilenc éve, hogy az eddigi egyetlen híres osztrák popzenész, Falco Dominikán részegen, drogokkal telepumpált vérrel belehajtott egy kisbuszba. Ezen a héten ünnepelhette volna ötvenedik születésnapját, ha a popsztárság minden mélységének kikutatása helyett inkább azzal törődik, amire valóban volt tehetsége: a zenéléssel.
[1]
Falco sírja zarándokhely lettDalai, mint a „Hoch wie nie", vagy a „Der Kommissar", illetve a „Jeanny" a mai napig népszerűek, hála a reklámoknak. A bécsi központi temetőben örök nyugalomra helyezett férfi sírjánál élénk „megemlékező kultúra" fejlődött ki. A Falco számaiból készült két musical olyan sikereket hozott halála után is, ami sem Kurt Cobainnek, sem Jim Morrisonnak, de még John Lennonnak sem adatott meg. Az Osztrák Posta 2006-ban egy külön bélyeget is kiadott az ő arcképével. Lemezeit, pedig ismét millió számra adják el.
Falco Bécsben született, két ikertestvére még a szülés során meghalt. Zenei tehetségére már korán fény derült: negyedik születésnapjára zongorát kapott ajándékba, ötéves korában pedig megállapították, hogy abszolút hallással rendelkezik.
Jazz-tanszakon végzett a bécsi konzervatóriumban, eredetileg basszusgitáron játszott Stefan Weber hard-rock együttesében, a Drahdiwaberlben. A legnagyobb hatással a Beatles, Cliff Richard és Elvis Presley zenéje volt rá.
Szólókarrierjét 1980-ban kezdte, amikor is három lemezről szóló szerződést írt alá az egyik kiadóval. Művésznevének eredete egy rövid, Nyugat-Berlinben töltött időszakra vezethető vissza. 1977-ben itt tévéközvetítésben látta az NDK-s síugró, Falko Weißpflog nagy ugrásait, amelyek lenyűgözték. A sportolóra a közvetítők ragasztották rá a Falke (azaz Sólyom) becenevet, amelyet Hölzel aztán „angolosítva" saját céljaira használt fel.
[2]
1985-ben átütő sikert ért el a Rock me Amadeus című dallal, amelynek alapötlete a klasszikus osztrák zeneszerző, Wolfgang Amadeus Mozart zenéjéhez való visszanyúlás volt, és amelyet az Oscar-díjas Amadeus című film tett világhírűvé. A szám az első olyan német nyelvű dal volt, amelynek sikerült felkerülnie az amerikai slágerlisták első helyére. Ugyancsak ismert volt az 1982-es Der Komissar című rap-jellegű dal, amelynek angol verziója is siker lett.
Egyes dalai durva szövegük miatt vihart kavartak. A Jeanny címűt például Németországban és Hollandiában számos DJ nem volt hajlandó műsorára tűzni. Ennek oka az volt, hogy a szám egy fiatal lány eltűnését meséli el a tettes szempontjából. A dalhoz készült videoklip csak felerősítette a kritikus hangokat.
1988-ban megjelent ötödik lemeze, a Wiener Blut nem hozta meg a várt sikert, így Falco lemondta az albumhoz kapcsolódó turnét. Kezdeti sikereihez az 1992-es Nachtflug című lemezzel tudott visszatérni; a Titanic című angol-német kétnyelvű szám ismét előkelő slágerlistás helyezéseket ért el. 1996-ban áttette székhelyét a Dominikai Köztársaságba. Ebben az évben jelent meg Naked című kislemeze - az utolsó, amelyet még megélt. 40 éves korában autóbalesetben szerzett fejsérüléseibe halt bele Puerto Plata üdülőhelyen a Dominikai Köztársaságban, miután egy autóbusszal ütközött.
Falco személyében két egymással szembenálló identitást figyelhetünk meg: egyrészről, a szerény, kissé gátlásos, tehetséges, 1957-ben, Bécs városában napvilágot látott Johann Hölzelt, másrészről a „megcsinált" művészfigurát, Falcot, aki egy Versace öltönyös, arrogáns és nárcisztikus jellemű kép, korábbi sikereitől túlterhelve kábítószerekre és alkohollal kapcsolatos kihágásokra hajlamos. Ez a kép falta fel és döntötte romba a tehetséges Hölzel életét.
Pályafutása teljesen önhibájából vált tragikussá, mert zenész helyett, amihez tehetsége volt, popsztár akart lenni - ahogy ezt ő maga fogalmazta meg korábban. A tehetséges zenész - aki a végén már teljesen háttérbe szorult benne - nagyobb népszerűségre vágyott, amit az elmaradni látszó sikerek mellett sem volt hajlandó feladni. Drámai karikatúrája azonban stílusépítő ismertetőjegyévé vált: kihívóan távolságtartó gesztikulációja, felhúzott barna szemével és előre tolt állal, mindehhez járuló szaggatott, erősen ritmizált és bécsi-irodalmi német-angol keverékű intonációjával olyan kisugárzásra tett szert, mely nem csökkentette produkciójának értékét.
Dalai keletkezésének sorrendje egy sajátos képet rajzol ki: a korai évek magabiztos, öntudatos klasszikusai után, melyek Falcót az amerikai slágerlisták csúcsára repítették, később melankolikus, veszélyt sejtető hangzású dalok jellemezték, melyekkel már sokkal kevésbé sikeres karrierszakaszba lépett, amint ez kiderül az általa írt sírversféle költeményekből is. Egy dolgot mindenesetre Falco már elég korán tudott: „Az életed meggyilkol téged."