-
#36061
63 fellépő, 10 óra, térhangzásra keverve
1985. július 13-án rendezték a világ legnagyobb segélykoncertjét, bár ez a kijelentés csak 2005. július 2-ig volt érvényes. A koncertet párhuzamosan bonyolították le a londoni Wembley Stadionban, és az amerikai John F. Kennedy Stadionban, Philadelphiában. Fantasztikus 4 lemezről van szó, amely nem csak egy történelmi eseményről szól, hanem egyben fontos zenei kordokumentum is.
Az eredetileg 16 órás műsorból 10 órányi anyagot tettek rá a lemezekre, az első lemez az előzményekkel kezdődik: 1984-ben járunk, a BBC egy riportfilmet közöl a híradóban, amely az etiópiai éhínséget állítja középpontba, megrázó képeket nézhetünk végig a borzalmas állapotban lévő afrikai népről, akik között ruhát, gyógyszert, és ételt osztanak szét, de nem jut mindenkinek elegendő mindenből. Az egyik legmegrázóbb jelenet, amikor a kamera előtt hal meg egy aprócska, csont vékony kislány.
Ezt a riportot látta a Boomtown Rats zenekar vezetője, Bob Geldof, aki kezdeményezést indított a nyomorúság eltörlése, de legalábbis enyhítése érdekében. A 80-as évek leghíresebb zenészeit kérte fel egy közös kislemez elkészítésére, amely a Band Aid név alatt látott napvilágot. A szám címe: Do They Know It’s Christmas?.
A kislemez sikerén felbuzdulva 1985. elején Amerikában is elkészítették az idevonatkozó lemezt USA For America címmel, ez volt a másik nagysikerű szám a: We Are The World.
A bevezetőt a két sláger klipváltozata követi.
A fantasztikus sikerek hatására (mindkét dal listavezető volt világszerte), Bob Geldof a zenekarokkal egyeztetve kitalálta, hogy rendezzenek egy monumentális koncertet, amely teljes bevételét az éhínség áldozatainak adják. Bill Graham, a híres koncertszervező segítségével kezdték szervezni az eseményt, amely végül két helyszínt kapott, melyek közt műholdas kapcsolatot teremtettek, így senki sem maradt le a másik stadionban zajló eseményekről. Sőt, az egész világon láthatóvá vált a koncert.
A 6 órás időeltolódás miatt Londonban kezdődött az esemény, ahol csurig telt stadion fogadta a fellépőket. Indításként Charles herceg, és Diana hercegnő vonult be a díszpáholyba Bob Geldof kíséretében, ezután elhangzott a királyi induló, majd színpadra lépett a Status Quo, akik rögtön hatalmas energiával csaptak a húrok közé, megadva ezzel az alaphangulatot.
Mivel elég hosszú lenne leírni a műsort, csak a kiemelkedő jelenetekre térnék ki.
Harmadikként lép színpadra az esemény kitalálója csapatával. Elvis Costello népdalként konferálja fel az All You Need Is Love-ot, ésközösen énekel a közönséggel. Láthatunk egy remek Sting - Phil Collins duót a fantasztikus szaxis Branford Marsalis-szal, de van még az első lemezen a fantasztikus duettekből egy Paul Young - Alison Moyet előadás. Amerikából először Bryan Adams jelentkezett, aki Philadelphiában is megalapozta a fantasztikus hangulatot. Az első lemezt a U2 hihetetlen előadása zárja, akik ennek a koncertnek, és természetesen Bono alakításának köszönhetik a világhírt.
A koncert tartogatott még egy érdekességet Phil Collins jóvoltából, aki az előadása után konkordra szállt, hogy az amerikai koncerten is felléphessen. A felszállás pillanatával ér véget a lemez.
A második lemezt a Beach Boys nyitja, aztán a Dire Straits áll közös színpadon Stinggel. Ekkor már folyamatosan kapcsolgattak a két helyszín között. Az amerkai fellépőket híres színészek konferálták fel, ezzel is emelve a műsor hangulatát. Ezen a lemezen kap helyet a Queen, a Simple Minds, David Bowie óriási előadása. Egy rövidebb bejátszás erejéig ismét Etiópiában találjuk magunkat, aztán folytatódik a műsor többek közt The Who, és Elton John előadásaival, aki mellé a lemez utolsó dalára csatlakozik George Michael is.
Az utolsó képsorokat ismét a konkordról látjuk, ahol egy interjú készül Phil Collins-szal, a utazás miértjéről.
A harmadik lemezt Madonna indítja a Holiday-jel. Visszakapcsolás Londonba, ahol Freddie Mercury és Brian May kettősét Paul McCartney követi a Let It Be-vel, amely végén 4 korábbi fellépő is csatlakozik, élen az agytröszttel. A Wembley koncert ezután véget ér a fináléval, ahol felsorakozik az összes fellépő, hogy közösen előadják a Do They Know It's Christmas? himnuszt.
A műsor Amerikában természetesen ekkor még csak az elején tart, érkezik Tom Petty & The Heartbreakers, melyet a Black Sabbath követ Ozzy Osbourne-nal. A fémesebb hangzást később még a Judas Priest biztosítja, aztán megjelenik Neil Young is. Eric Clapton, aki ez idő tájt éppen az Egyesült Államokban koncertezett, az időközben Londonból megérkezett Phil Collins-szal a háta mögött (a doboknál) lép a színpadra, majd Phil jön magát kísérve zongorán, akit a Duran Duran, és a harmadik lemezen zárásként Patti Labelle követ két feldolgozással.
A negyedik lemez nagydurranása Mick Jagger, aki Tina Turnerrel ad elő olyan duettet, amit hallva nagyon nehéz ülve maradni. Utánuk még Bob Dylan is szinpadra lépett, Keith Richards, és Ron Wood kíséretében három akusztikus gitárral adták elő a Blowing In The Wind-et. Az esemény zárásaként a We Are The World hangzott el, amelyet a színpadra sereglett előadok közösen énekeltek el.
És ami még a negyedik lemezen helyet kapott… Kiegészítő eseményként Ausztráliából két INXS szám, majd B.B. King egy jazz fesztiválról, illetve a filmből kimaradt előadók fellépései, amelyből kiemelném a Run DMC előadását, mivel 1985-ben még nem volt annyira természetes a rap műfaj, mint napjainkban. Van még egy stúdiófelvétel Cliff Richardtól, amit egy-egy szám követ a kiegészítő koncertekről, illetve klipekből, melyeket az eseményhez készítettek. A szereplő országok: Ausztria, Németország, Japán, Szovjetunió, Jugoszlávia, Norvégia. A zenei részt a híres David Bowie - Mick Jagger duett, a Dancing In The Streets klipje zárja.
Ez a lemez tartalmazza a teljes Band Aid történet dokumentumfilm változatát is, mely elmeséli, miért is jött létre az egész, hogyan állt össze, és milyen eredményeket ért el.
A kiadvány nem csak az esemény miatt fantasztikus. Érdekes visszanézni a 80-as évek sztárjait, az akkori divatot, a rengeteg jürgen frizurát, a mindenféle csilicsálé, színes, bő ruhákat, nem beszélve a remek zenei anyagról. Kihallani sok apró hibát, gerjedő mikrofonokat, hamis előadásokat, és mindent, ami egy élő műsorral jár. Érdekes, ahogy a technikai stáb emberei folyamatosan követik az eseményeket, viszik az énekesek után a mikrofonok vezetékeit, stb.
Nagyszerű gyűjtemény ez, amit legalább egyszer látni kell.