FTeR#48
"...Ebben az időben már elkészült néhány jelfogós számítógép, mint például a MARK-I meg a többi. Ezeken módja volt számolni, ám nagyon lassúnak bizonyultak. Ellenben rendelkezésére állt egy mechanikus analóg számítógép, a Bush-féle differenciálanalizátor meg még sok – akkor általánosan használt – elektromechanikus számológép is. Sajnos, egyikkel sem lehetett másodpercenként néhány műveletnél nagyobb sebességet elérni.
Neumann az aberdeeni vasútállomáson 1944-ben ismerkedett meg Hermann Goldstine-nal, aki hadnagyi rangban – matematikusként – a szomszédos aberdeeni kísérleti lőtéren a lő- és bombázási táblázatok számításait irányította. Elmondta, hogy a hadsereg a Pennsylvaniai Egyetemen egy elektronikus számolóberendezés, az ENIAC kifejlesztésén dolgozik, s azt 1000 művelet/ másodperc sebességűre tervezik. Neumann-nak épp egy ilyen gépre volt szüksége. Elment, megnézte, s egy év múlva már a számítógépprojekt igazgatója volt.
Neumann és Goldstine ettől kezdve – egészen Neumann haláláig – együtt dolgozott a számítógépek fejlesztésén. Az ENIAC két tervezőjével, John W. Mauchlyval és Prespert J. Eckerttel azonban nem alakult jól a viszonyuk, ráadásul együttműködésük sem volt túlságosan szoros. Konfliktus akkor támadt közöttük igazán, amikor Neumann nem járult hozzá ahhoz, hogy a saját maga által feltalált tárolt program elvét a négyük nevén szabadalmaztassák.
Neumann a tárolt program elvét alkalmazta az ENIAC-ban, majd elkészítette az ENIAC utáni számítógépnek, az EDVAC-nak a teljes leírását. Ez volt az első igazi dolgozat a számítógépekről. Azért, hogy megakadályozza Mauchly és Eckert szabadalmaztatási szándékát, közölte a leírást, és így lehetetlenné tette, hogy az elvet szabadalmaztassák.
Ezután a négy ember útjai szétváltak. Mauchly és Eckert számítógépgyárat alapított, s abból született meg később a UNIVAC-számítógépeket sorozatban gyártó cég és az amerikai számítógépipar.
Neumann és Goldstine Princetonban megalkotta az IAS- vagy Neumann-gépet. Ez leginkább abban különbözött a korábbi két számítógéptől, hogy párhuzamos működésű volt, tehát sokkal gyorsabban számolt bármelyik korabeli számítógépnél, felépítése pedig – fő vonalaiban – megegyezett a mai modern számítógépekével.
Ezért a világ tájékozottabb fele ma is ezt a gépet tekinti minden számítógép dédapjának."