Az idő megint későre jár,
Az emberek alszanak már.
A szomszédban csak horkolás
Hangosan, mint a háborodás.

Csak egymagam vagyok ébren,
Agyam jár, kezeim tétlen.
Tenni ilyenkor sem tudok,
Csak, mint szoktam, gondolkodok.

Most leültem asztalomhoz,
Hozzányúltam papíromhoz,
Kezembe tollat is vettem,
Hátha lesz az íráshoz kedvem.

Úgy érzem, ez nem fog menni.
Tán aludni kéne menni,
Hisz aludva nem gondolkodom,
Legalábbis, hogy min: nem tudom.

Ezért hát félre tollam,
Nem kell, hogy írjál rólam.
Lelkem, adj fáradtságot;
Álmom, hozz Szabadságot!