Informatika és tudomány

  • Garfield
    #109
    2. Tévedsz. A világon talán Németországban a legérzékenyebben a holokauszt-témára és egyáltalán nem elutasítóak.
    (Mellesleg a németek számára ez különleges holokauszt-film, mivel német katona roppant kevésszer látható.)

    Hogy rossz-e a film? Hogy közhellyel éljek, nézőpont kérdése.
    Lehet, hogy az volt a baj, hogy keveset aludtam előző éjjel, mindenesetre a film 2/3-ánál alig tudtam nyitvatartani a szemem. Iszonyúan vontatott az egész film, nyúlik, mint a rétestészta, ráadásul az egyes kritikusok által magasztalt szakaszos cselekmény engem halálra idegesített. Persze lehet azt mondani rá, hogy amolyan bevillanó, ködös emlékekként jönnek elő a képek, a jelenetek, de engem akkor is idegesített. Érdekes módon egy helyütt azt éreztem, mintha új erőre kapott volna a film: ez a rész ott volt, amikor Gyurit viszik a kordén.
    A színészek játéka szintén idegesítő volt.
    Pl. az eleje, amikor Sütő úrnak átadják a vagyont vagy ahogy az apa búcsúzik a családtól, annyira hiányzott a színészekből a spontán játék, hogy az már zavaró volt. Többször azt éreztem, hogy ezt a jelenetet többször vették fel és a rendezői utasítás mindannyiszor ez volt: "nagyobb átéléssel". Aztán a színészek játékán látszik, hogy a "nagyobb átélés" érdekében egy kicsit rá is játszanak.

    A zene pedig tényleg borzasztó.
    Első körben legszívesebben feldugnám a fenekébe azt a (pán?)sípot annak, aki kitalálta, hogy olyannak is meg kell szólalnia. Szerintem olyan rohadtul nem passzol az egész filmhez, hogy csak na.
    Másrészt igen, Morricone komponált egy olyasfajta filmzenét, ami hősies vagy épp tragikus filmekhez illik, amelyeknél a kulcsjelenetek érzelmi töltetét emeli. Itt viszont megette a fene az egész zenét, mert az epizódszerűen sorjázó részekhez nem lehet ilyen himnikus zenéket hozzárakni: amikor épp felfutna a zene, már vége is az egésznek.

    Mint megannyi adaptáció, ez sem sikerült, annak ellenére, hogy a könyv írója írta a forgatókönyvet is. Egyfelől azért is, mert mert a cselekmény sokkal tisztább és érthetőbb a könyvben (pl. milyen koncentrációs táborokat járt meg, a kordén miért suttogja az ételért sorakozók láttán a "répaleves" szót és hogy a jelenetnek valójában mi is az értlme, stb.), másrészt a film végén Gyuri filozófálgatásai nagyon nem odaillőek. Aki viszont elolvassa a könyvet, annak sokkal inkább érthető, mert ez a furcsa nézőpontú filozófálgatás megy végig és a vége is érthetőbb lesz (hogy mást ne mondjak, az olvasó megérti, miért "Sorstalanság" a könyv címe, míg a néző nem érti meg, miért ez a film címe.)

    Aki jó holokauszt-filmeket akar látni, akkor a Sorstalanság helyett a ezeket nézze meg (minőségi sorrendben):
    1. Halálvonat
    2. Schindler listája
    3. A zongorista

    U.i.: A könyvet viszont ajánlom elolvasni mindenkinek, akár tetszett a film, akár nem. Bár igaz, hogy manapság nem trendi könyvet olvasni, de a lustábbját vigasztalja az, hogy fél nap alatt elolvasható.