Vízilabda rajongók fóruma
-
#40
A válogatott közelmúltbeli fellépései mindenesetre vastapsot érdemelnek, a június 16-26-ig terjedő időszakban, azaz 11 nap alatt kilenc találkozót (hat a Világligában, három az Unicum-kupán) játszott olimpiai és világbajnok együttesünk, és mindannyiszor győzelemmel köszönt el a közönségtől. A többi csapatra nézve megalázó a Világliga selejtezőjében felmutatott 93-40-es gólkülönbség. Vagyis minden szép és jó, a lehető legnagyobb rendben mennek a csapat dolgai, ennél simább úton nem is haladhatnánk a montreali világbajnokság (július 17-31.) felé.
Kemény Dénes mégis talál javítandó felületet.
"Az elmúlt napok alapján úgy látom, hogy három-négy nyerő ember akad a csapatban, ugyanakkor ugyanennyien visszaestek. Az az érdekes, hogy az egyéni problémákat nehezebb megoldani, mint mondjuk a totális válságot, hiszen ez utóbbit egy kalap alatt lehet kezelni. Nagyobb gond tehát az önbizalomhiány, a formahanyatlás, hiszen ez csak egyéni sikerélményekkel gyógyítható. Akárhogy is van, friss emberekkel kell elutazni Montrealba, de a korábbi hét-nyolc helyett most csak három-négy játékoson látszik, hogy mérkőzést tud eldönteni. Ez pedig veszélyes terep. A feladat tehát az, hogy az utóbbiak szintjére felhozzuk a többieket. Ehhez lelkierőt adhat az oroszok elleni meccs. Birossal tudok példálózni, aki ezen a meccsen ereje végére ért, mégis óriási alázattal pólózott. Vagyis óriási szívük van a srácoknak, és nem is haragudtam volna rájuk, ha kikapnak."