Chelsea Fan Club
-
#6289
egy kis elemzés...
Chelsea - Liverpool
Hát, hát. Mondjuk, hogy a várakozásoknak megfelelő eredmény született, egy gól. Persze megoszlottak a vélemények erősen, hogy melyik csapat is szerzi ezt az egy gólt, hisz elég sokan tettek a Liverpool sikerére a Stamford Bridge-en. Lényeg a lényeg, nyertünk!
Nagy várakozások, találgatások, nyilatkozatok előzték meg a mérkőzést, főként Angliában, mert ugye "hazai" rangadóról volt szó. Szintén ide tartozik, hogy a két csapat a legtöbbször minimális gólkülönbségű meccseket játszik, legutóbbi PL és BL találkozójukon mindkétszer a Liverpool nyert, tehát a revans lehetősége is komoly szerepet kapott a BL-derbi előtt. Megemlítendő azonban, hogy amióta JM a Chelsea edzője, 7 mérkőzésből hatot a Londoniak nyertek. Hát nézzük, mi történt ma a pályán!
Az első félidőben hatalmasat focizott a két csapat, egy BL elődöntőhöz hűen hatalmas iramot diktáltak. Már az első percektől érezhető volt, hogy a hazai gárda nagyon meg szeretné nyerni ezt a mérkőzést. Már az elején két hatalmas helyzetet alakított ki a vendégek kapuja előtt, először Lampard, majd Sevcsenko előnyhöz juttathatta volna a kékeket, ám az első esetben Reina volt a végállomás, míg az ukrán fölétekert; ez volt az első dekád két fő jelenete. A 16. percben ismét a hazaiak előtt adódott óriási lehetőség, Riise rövid passzára csapott le a középpályán Drogba, s passzolt volna Joe Cole elé, de hosszan tette mindezt; a sokat ígérő akcióból így nem lett semmi. Két perccel később Ashley Cole indítását vette volna mellre Drogba, de lökték, a játékszer azonban Sevcsenko elé került, aki erőből lőtte be a labdát a kapu elé, de az érkezők egy lépéssel lemaradtak, így ez a helyzet is kimaradt. Újabb három perc elteltével JC beadására remekül érkezett Drogba, de a kicsit hosszú labdánál Reina előnyösebb helyzetben volt. A 22. percben aztán a Pool is veszélyeztette Cech kapuját, mégha nem is komolyan: Zenden jobboldali beadásába Kuyt tette bele a fejét, a labda megpattant, de könnyű eset volt a kapus számára. Egy perccel később Lampard végezhetett el szabadrúgást jó 26-28 méterről Reina kapujától, laposan a hosszúba tartó labdája azonban épphogy, de elkerülte a kaput. Ismételten eltelt egy perc, de most nem helyzetet jegyezhettünk fel, hanem egy igen durva szabálytalanságot, ahol Alosno legalább egy sárgát megérdemelt volna: ugrás közben csúnyán talpalt Mikel combtövére. Már itt megjegyezném, hogy személy szerint nem vagyok megelégedve a játékvezető teljesítményével: hol engedte a durva játékot, hol pedig minden apró megmozdulást befújt az amúgy nem durva mérkőzésen. Aztán perceken keresztül csak mezőnyjáték folyt, kiegyenlített volt a játék, a labdabirtoklás is 50-50% volt ezideig. Amíg aztán a 29. percben egy Liverpooli akciót lefülelve Carvalho indult meg a labdával saját tizenhatosától, a félpálya előtt Drogba elé tette a labdát, aki hatalmas futás után megtartotta a labdát, s egy gyönyörű visszacselt követően Joe Cole elé tálalt, aki estében a kimozduló Reina mellett a hálóba küldte a labdát: 1-0! Ami tehát nem sikerült a 16. percben, sikerült kicsit később, Standing ovation! Ezen kívül már csak egy jelentősebb eseményt jegyezhettünk fel a félidőben, Kuyt beadása azonban magas volt Gerrardnak, aki fejtetővel bőven a kapu fölé küldte a labdát, így a félidőben maradt az 1-0-ás hazai vezetés.
Acélos első félidőt láttunk, két nagyszerűen játszó együttessel, de büszkék lehettünk, hisz egyrészt támadtunk, másrészt vezettünk, harmadrészt igazi gólhelyzet csak a Pool kapuja előtt alakult ki. Sajnos a támadóinkat darálták rendesen, akár Drogbát, akár Sevát nézzük. Joe Cole játéka üdítő, és ma Lampard játéka sem ad okot panaszra. Paulo Ferreira jól blokkolta a Pool legtöbbször jobb oldalon indított akcióit, pedig láthatóan erre épített a vendég gárda.
A második félidő cserét nem hozott, ám hozott vendég fölényt az első percekben, de csak meddő fölényt, komoly gólhelyzetig nem jutottak a Mersey-partiak. Ezt megelégelte Benítez edző is, s a halovány Bellamy helyén pályára küldte Crouchot az 52. percben. Egy perccel később aztán a Pool legnagyobb helyzete is meghiúsult, Gerrard tökéletesnek tűnő, helyezett lövését tornászta ki Cech. A Pool fölényét aztán szépen lassan felváltották a hazai lehetőségek: először Sevcsenko iramodott meg a jobb szélen, középre adott laposan, Drogba ösztönösen átlépte a labdát, de a második hullámban érkezők egy lépéssel le voltak maradva, így az ígéretes lehetőség komoly veszély nélkül ért véget. Két perccel később ismét Carvalho indult meg a labdával, egészen a tizenhatos előteréig vihette, aztán Drogba elé tette a szélre, de az eleféntcsontparti beadására nem érkezett senki. Még egy hatalmas helyzet maradt kihasználatlanul. Az 58. perben a Pool már a negyedik szögletét végezte el minden veszély nélkül. Cech kirúgását aztán Drogba tette le az ellenfél tizenhatosánál JC elé, aki ebből a távolságból jóval a kapu fölé bombázta a labdát. Az eddig leírtakból ugyan nem tűnik ki, de a második félidő főként mezőnyjátékkal telt, helyzetek adódtak itt is, ott is, de igazi, gólveszélyt jelentő próbálkozást nem jegyezhettünk fel. A 75. percben jártunk, amikor ismét Drogba vett le mellel egy labdát Joeynak, aki visszatette neki, de Drogba addigra már csak kicsit kiszorított helyzetből lőhetett kapura, ami nem jelentett gondolt Reinának. Ezt követően cseréltek a hazaiak, Kalou váltotta Sevcsenkot, akin látszott, hogy nagyon akart ma is, de sajnos nem igazán tudott érvényesülni. (ám később kiderült, a helyére küldött Kalou sem). A pályán maradt a mezőnyjáték, kevés helyzettel. A 77. percben aztán előkerült a mérkőzés első sárgája, a szabadrúgást Lampard végezte el, Drogba fejese azonban ismételten elkerülte a kaput, mégha centikkel is. A 81. percben aztán ismételten Lampard lábában volt a gól: Ashley Cole indítását Drogba tette le az érkező Lampardnak, ám Reina ezúttal is kifogott rajta. A második félidő talán legnagyobb helyzete lett oda Chelsea részről. Azért csak talán, mert ezt követően Kalou került ordító helyzetbe, ám lövés helyett passzolni szeretett volna - abból a helyzetből nagy kár volt - a visszagurított labda azonban nem talált társat. A 84. percben még pályára lépett SWP is, de egy csúnya fölé-mellé rúgáson kívül nem igazán fűződik a nevéhez semmi. A 92. percben aztán megszületett az első hazai szöglet is, amit a kiválóan teljesítő, de gólig nem jutó Drogba bólintott a kapu mellé, s ezzel véget is ért a találkozó.
Meglehetősen fontos győzelmet aratott a londoni gárda, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. De a játék képe alapján (és a helyzetek alapján) nyerhettünk volna akár két-három góllal is, habár a meccs összképe alapján az 1-0 a megérdemelt eredmény. 1-0, és igazából azt kell mondjam, a lényeg, hogy nyertünk. A második félidő főleg mezőnyjátékot hozott, kevés nagy helyzettel. Nem ártott volna még 1 gól, de ne legyünk elégedetlenek. Volt rá lehetőségünk, és a helyzetkihasználásunk még mindig gyatra, de volt hajtás és tartás a csapatban. Kár, hogy néha azért jól látszott, elégedettek vagyunk az 1-0-lal. Mindenesetre jó kiindulópont a visszavágóra, de ne felejtsük el, hogy az Anfieldre látogatunk, ahol nemrég az egyik legrosszabb mérkőzésünket játszottuk az idényben. Szorítsunk hát együtt a csapatnak, lépést tettünk a továbbjutás felé, bízzunk benne, meglesz a következő is!