Tüntetés a Danubius ház előtt
-
#16
"Ma reggel bekapcsoltam a Roxy rádiót fogalom nélkül és számomra igen meglepő módon a "Hoobastank - The reason" című száma szólt. Mielőtt kikapcsoltam volna, megnéztem, hogy biztos a 96.4-et hallom-e.
-- snitt --
Hazafelé menet (városbandugóban) a "Hooligans - Legyen valami!" számát hallottam a rádióban, újra megnéztem, hogy a Roxy még mindig ugyanott van-e és ugyanott volt.
A los angelesi kamu tini rockbanda a kisebbik rossz egyébként a kettő közül, a minősíthetetlen rockzenét (bah, már leírni sem lenne ezt szabad) játszó Hooligans a gyönyörű szép szivárvány számaival és faux rockbanda image-ével még mindig a kereskedelmi rádiózás műanyag szemete.
Sose fogom elfelejteni egyébként, amikor néhány hete bekapcsoltam a magyar Viva tévét, ahol egy hírblokk ment arról, hogy a Hooligans videóklippet forgat "Legyen valami!" címmel, ezután jött egy werkfilm a Hooligans videóklipp forgatásáról, ahol a banda tagjai elmondták az elmondani valót (ez imidzs klipp - tudtam meg, tehát nincs sztori, csak többnyire az az egyhatvan magas atlétatrikós tetovált gyerek ugrál a kamera előtt), majd a műsor végeztével -- szinte hihetetlen -- leadták magát a videóklippet is. Ez egyébként tökéletes illusztrációja annak, hogy mi a magyar videóklipp ipar 2004-ben technikailag, rendezésileg.
A kettő példa a tökéletes rádiózás szempontjából még mindig sokkal jobb "zenei élmény" (én magam is röhögök ettől a kifejezéstől a fenti relációban), mint az a rengeteg europop és eurodance, amit a Roxy nyomat élén azokkal a műsorvezetőkkel, akik tökéletesen kiszolgálják az erre méltó és érdemes közönséget.
Annak idején, amikor indult szerettem hallgatni, sőt emlékszem Zappéval arról beszéltünk egyszer, hogy ő is mindig azt hallgatja munkába menet. Happy Endre meg az akkor még olyan faszának tűnő europop slágerek. "Spiller - Groovejet" és akkor tényleg úgy tűnt, hogy a Roxy a legjobb floor-filler zenéket nyomja. Aztán jött a kíméletlen hanyatlás, ami a mai napig tart. Nem érdekel egyébként mi lesz a Roxyval, mert én a roppant kevés kivételtől eltekintve nem hallgatom, csak néha ellenőrzöm a szintet.
Szar? Szar. Fos? Nagyon.
Örvendetes, hogy azért felsejlik a változás a műsorszerkesztői meetingeken, de azért még mindig nagyon messze vagytok attól, hogy én jókat írjak rólatok.
Nincs ma hazánkban vállalható rádióadó és ezzel akár szembe is nézhetünk. A kereskedelmi televíziózás detto, amiről nem kívánok értekezni, mert le se szarom."
Forrás: Plastik.hu
