-
Renegade #11827 1940 folyt:
Olaszország hadat üzent Görögországnak, szerencsére Edessától nem messze állomásozik a lovasságunk, ideje bevonulni és utat törni magunknak Kavala irányába, felőlem a többi terület az Olaszoké lehet, nincsenek terveink Afrikával. A Görög hadsereg rekord gyorsan összeomlott, többször próbáltam velük békét kötni, mert nem kívánt annektálni az egész országot, de túl arcátlannak találták a területi igényeimet: Edessa, LarisaSalonika, Kavala. Nem hagytak más lehetőséget, 6 hadosztállyal lerohantam és kifosztottam Athént, és 3 hadosztályukat a tengerbe szorítottam, bár a Nemzetközi jog lehetővé tette volna hogy Annektáljam őket, nem akartam megsérteni az Olaszokat, eredeti követeléseimet kiegészítettem Cyclades szigetével, ahol több görög ipartelep található, nagyvonalú ajánlatomat elfogadták, egy hadosztályt hátrahagyva megkezdem a hadsereg feltöltését és a Románia elleni felvonulási területek kijelölését, kíváncsi vagyok, hogy a meglepően ügyetlenül harcoló Olasz csapatok mikorra képesek elfoglalni a meggyengült Görögország maradékát. Megkezdem egy kis csapatszállító hajóhad és kereskedelmi hajók építését, a gazdaság képtelen ennyi felé szakadni, minden területen komoly akadozások, késések vannak, ilyen ütemű terjeszkedésre nem volt felkészülve az ország ipara. Viszont minden stratégiailag fontos nyersanyagból elhelyezhetetlenül sok áll rendelkezésünkre, ideje újrakötni pár kereskedelmi megállapodást, hisz már a behódolt területeken is, igaz akadozva, megindult a kitermelés. Diplomatáink jelentése szerint országunk megítélése nagyon rossz a világban, így kénytelen voltam több, kedvezőtlen kereskedelmi szerződés megkötésére. Merész lépésre szántam el magam, titkos tárgyalásokba kezdtem a háború sújtotta Kínával, tetemes mennyiségű szenet és acélt ajánlottam fel neki pénzért cserébe, amit elfogadott. Így nem okozott gondot komoly diplomáciai manővereket végrehajtanom, mind Németország, mind Szovjetunió felé. Mindent egy lapra téve fel, még a nyáron megtámadtam Romániát, a könnyű győzelem reményében. Minden felhalmozott katonai felszerelésemet az offenzívának rendeltem alá, számolatlanul szórtam a kincstár pénzét, hogy jó fényben tűnjek fel mind a Németeknek, mind a Szovjeteknek, ennyi puccos fogadás az egész évtizedben nem volt. A Román csapatok szívós ellenállása már-már a háború feladására késztetett, bármelyik percben jöhetett a Német hadüzenet, amikor a Román parlament megtört és visszautasíthatatlan békeajánlatot tett nemzetünknek. Immár Magyar zászló leng 8 olyan megye központjában, amely a háború előtt Román terület volt. Katonáink tízezrei veszítették életüket, a kincstár kiürült, a hadianyag vészesen megfogyatkozott, az év hátralévő része sem lesz elég, hogy rendezzük sorainkat, csak az utókor történészei mondhatják meg, megérte-e mindez. Franciaország novemberben kapitulált, ez az első világháború tapasztalatai alapján rekord gyors győzelem, még úgy is hogy sokszor kellett Észak-Olaszországot felszabadítani, mert a csizma teteje többször volt Francia kézen, mint Olaszon, ráadásul Afrikában több helyen partra szálltak a Britek, úgy gondolom Hitler nagyon rosszul választott szövetségest magának. Év végére az Olasz csapatok Tobruk környékére szorultak vissza, nálunk lassan véget érnek a lázongások, a gazdaság stabil, jövő év januártól kiképzésre kerül egy fronton is bevethető vezérkari egység, sőt, úgy fest több kutatólabort tudunk támogatni mint eddig, egyelőre úgy gondolom, hogy 41-et békében töltöm, meglátom hogy alakul a nagypolitika, de természetesen nem feledem a 150 év hódoltság nyomorúságát.