Garfield-böngészde



--


  • nothes
    #7956
    ááhhh, alter a köbön! de azért elmegy;]



    - Asszem idén karácsonykor nem díszítjük fel a házat, Garfield.
    - Nem lesz díszítés?! Arrghh!

    - Tudod miért?

    - Mert elutazunk a farmra!
    - Dupla!



    - Grafield, tudom, hogy nem vagy odáig azért, hogy a farmon karácsonyozunk, de próbálj meg jó képet vágni hozzá, oké?

    - Fejezd be!



    - Gyerünk Garfield! Indulnunk kell!
    - Egy pillanat..

    - Siess!

    - Mit csináltál odabent?
    - Meghagytam a mikulásnak az új címünket.



    - Anya! Apa!
    - Jon!-Fiam!

    - Doki fiú!
    - Tudod, hogy útálom, ha így hívsz.

    - Doki fiú!
    - Anya!
    - Ah, a testvéri szeretet.



    - Fiam, te és Ubul aludhattok ebben a szobában.

    - És Garfielddal mi lesz?
    - Ne aggódj Garfield miatt.

    - Garfieldnak ez a szoba megfelelő lesz!



    - Ez itt Te vagy Jonny, első osztályosan.
    - Úúúúú!

    - Ez itt meg Doki, amint meztelenül rohangál a szójababok közt.
    - Mikor készült a kép?

    - Most nyáron.
    - Úúúúúúúú!



    - Látogatóban vagyunk Jon családjánál karácsony alkalmából.

    - Egész nyugis az élet itt a farmon.

    - Gyere Garfield! "Fogd meg a tőgyét" játékot játszunk!
    - És bizarr.



    - Oké, akkor te tartod én meg felmászom.
    - Egy pillanat!

    - Miért mindig én tartom a létrát? Miért nem tartod inkább te?
    - Azért, mert én vagyok az idősebb!

    - Oh, igen? Nos, én is elég idős vagyok, hogy felmásszak! Húzz le onnan!
    - Hé, vigyázz! Na! Fejezd be!

    - Fiúk, fejezzétek be a veszekedést és most azonnal gyertek ide!

    - Most mihez kezdjek veletek?
    - Miért nem dugod be őket?



    - Hé Doki, úgy nézel ki ebben a mackós pizsamában, mint egy kislány.

    - De legalább nem nézek ki úgy, mint egy idióta, ebben a nyuszis pizsamában!

    - Mackós! Mackós! Mackós!
    - Nyuszis! Nyuszis! Nyuszis!
    - Mond, hogy örökbe fogadtuk őket.
    - Nem tudom. Akkoriban nem voltam itthon.



    - Hé mindenki! Meghoztam a karácsonyfát!

    - Sikerült egy szépet kivágnod, Doki?
    - Mi az hogy! És milyen könnyen rá is találtam!

    - Hű, fiam, ez teljesen úgy néz ki, mint amelyik az előkertünkben áll.
    - Akkor már érthető miért volt olyan könnyű rátalálni.