#527
egy szotár a lelke mindennek:-)))) nagyjábol sikerült leforditani, a vége kicsit fura:-))))))):
"Azután az évek után, hogy Garfield természetesnek veszi az életet, rettegni kezd attól az elkerülhetetlen folyamattól, amelyet időnek nevezünk."
"Cáfolat....."
"NEM AKAROK EGYEDÜL LENNI!"
"Akarsz reggelit, Garfield?"
"Ki akar?! Téged akarlak!"
"A fantázia erős dolog. Meg mutdja mutatni a múltat, úgy, hogy a jelen árnyékba boruljon tőle, vagy hogy olyan színesre fesse a jövőt, hogy elcsábítson...., vagy megfélemlít, és minden attól függ, hogy hogyan bánunk magunkkal manapság..."
#527