#3677
- Brrr, nagyon hideg a mai reggel.
- Micsoda hátborzongató érzés...
- Mintha nem is otthon lennék...
"Folytatjuk..."
- Jon? Ubul?
- Van itthon valaki?
- Egyedül vagyok...
"Fogalmad sincs mennyire egyedül vagy Garfield."
- Nyugi Garfield, biztos jó oka van annak, hogy üres a ház.
- Jon biztos bevásárolni ment.
"ELADÓ"
- A házamat elhagyták...senki nem él itt már évek óta.
- De ez azt jelenti, hogy én se éltem itt már évek óta.
- EZ MEG MI?
- Jon! Ubul! Itthon vagytok!
- Szia Garfield. Gyere, egyél.
"Bezárva egy olyan időbe, ahol ő már nem is létezik, Garfield a legszörnyűbb rémálmával néz szembe...a magánnyal."
"A kényelemben töltött hosszú évek után, Garfield megrendül az időnek nevezett kegyetlen folyamat láttán."
"Egyetlen fegyvere..."
"...a tagadás."
- NEM AKAROK EGYEDÜL LENNI!
- Kérsz reggelit Garfield?
- Kinek kell az, itt vagy te nekem.
"A képzelet nagy úr, kiszinezheti a régi emlékeket, elhomályosíthatja a jelent, vagy olyan vonzó jövőt festhet elénk, hogy akaratlanul is elcsábulunk...vagy elrettenünk. Minden attól függ, hogy miként viszonyulunk saját magunkhoz."
#3677
