-
Kotomicuki #31645 Hozzászólnék, ha már pár mondatomat ily művészien felkaroltad!
Elhangzott a magunkba tekintés fontossága és má' megin' attól a k...a fától az erdő akadálytalan megnemszemlélhetősége...
...Sajnálom, de nem tudok pozitív véleménnyel lenni egy olyan 52 éves, magát nőnek tartóról, aki még csak ez után AKARJA eljátszani az ő 30-as éveit és feltehetően dögösen domborítani közben, ami a 30-asok sajátja és NEKIK még jól is állhat. Egyszerűen nem illik ilyet csinálni, ill. ezt az érzést túlzásba vinni, mert az már orvosi kóreset kategória - mer'hogy ez is az önmagába-révedés hiányát (is) mutatja. 52 évesen a korosztályának megfelelő szerepkörök felé kellene orientálódnia. Bár, ha mégis megcsinálják, akkor hatalmas gratuláció a sminkeseknek, maszkmestereknek és a számítógépes képkocka-alkotóknak, de Trek-érzésre, ezekkel együtt sem számítanék!
Az a 70 éves közelebb van a 80-hoz, mint a 70-hez és bárhogy is nézem, az már arra félé is a statisztikai (igennagy)átlag fölötti érték, tehát, matematikailag és vulkáni logikával is, benne van a pakliban... De, inkább azt kívánom, hogy a 90.-en rophassa az akkor még csak 62 éves és "dögös" Jeri Ryan-el - mindenesetre nem lennék a biztonsági szolgálat helyében, aminek az utóbbira gerjedő deviánsokat kéne távol tartania az eseménytől.
Ja, és a fa!
ST címszó alatt én ahhoz szoktam hozzá, hogy a történet lehet mélyenszántó, nagyon is elgondolkodtató akár, jól kidolgozott és érdekes karakterekkel, amit ha 2 órásra dolgoznak ki, akkor akár Oscar-esélyes is lehetne - különösen a mai felhozatalban.
Nos, ezekből egyre kevesebbet vélek felfedezni a VOY után elkészültekben: már az ENT-ben is támadt hiányérzetem, nemhogy, ami aztán jött...
Lehet, hogy most a legjobbak a maszkosok és a számítógépes rásegítéssel az "animátorok", de ez nem töltheti ki, vagy feledhedteti a történet és a szereplők/karakterek silányságával keletkező űrt. Lehet, hogy az újabbak tökéletesen beleillenek a mai kor látványvilágába, de ezen kívül már nemigen adnak hozzá semmit sem a Trek-es érzéshez, ami bennem hiányérzetet kelt - és inkább ez marad meg bennem, mint a "csodálatos" látványvilág!
...és én is köszönöm!
...
- Panaszkodtam a fejadagokra és magánzárkába raktak.
- Értem! Találkozott valakivel ezalatt?
- Egyedül voltam.
- Ez egész biztos?
- Várjunk csak! ...őőő... Átgondolom! Egyedül voltam a magánzárkámban? Igen! Egyedül voltam!
(Dr. Bashir és Sloan - DS9 s06e18)