Szal...
-
Agaba72 #28 Nemrég újra olvastam a könyvet kb negyedjére.
Negyedjére megértettem a valódi mondanivalóját ami szerintem a következő: Az egyetlen igazi érték az életben a szeretet félelem nélkül. Az egész könyv erről szól (szerintem) és nem valami torz világról amiben a félelem és a gyűlölet az úr.
Pár érv ehhez a talán különös véleményhez.
1. A két főszereplő nem szereti egymást, csak gyűlölnek és félnek mindentől. Szerelmük a nagy testvér elleni "gyűlölet szövetség". Eddig a gyűlöltek mindent amit a párt akart,hogy gyűlöljenek, aztán miután találkoztak már magát a pártot és a nagy testvért gyűlölték (és persze félték).
2. Miután letartóztatták őket és a tortúrájuk véget ért már nem féltek semmitől, nem gyűlöltek DE SZERETTÉK a nagy testvért.
Elgondolkodtató a regény utolsó két sora:"Felnézett az óriási arcra. Negyven év kellett hozzá, hogy megtanulja, miféle mosoly rejtőzik a fekete bajusz alatt. Ó, kegyetlen, szükségtelen félreértés! Ó, konok, önfejű számkivetés a szerető kebelről! Két ginszagú könnycsepp szivárgott le az orra tövébe. De most már rendben van, minden rendben van, a küzdelemnek vége. Diadalt aratott önmaga fölött. Szerette Nagy Testvért."
UI: Természetesen a mondanivalót (szerintem szándékosan) a lehető leggyűlöletesebb és legfélelmetesebb keretbe rakta az iró talán a kontraszt miatt.