• Tuvok #11355
    A háború elején, egész pontosan az első 'Happy Times' idején az olyan vakmerők mint Kretchmer, Prien és még 1-2 'ász' valóban a konvoj közepébe lopózott és ott a felszínen támadott meg hajókat, de ebbe hamar bele is bukott az összes ilyen félőrült. Ha ezt nappal teszi meg egy tengó, mint a filmben, annak perceken belül vége lett volna. Az, hogy 'túl közel van' egy 15-25 csomóval haladó, jól manőverezhető romboló vagy korvett mellett nagyjából fél percig nyújtana a fő ágyúk elől biztonságot, de voltak azokon a hajókon más fegyverek is, amikkel pillanatok alatt lekasztálták volna a fedélzeten levő németeket. Az az egész jelenet teljesen irreális, rendezői túlzás.

    Habár a németek süllyesztettek el fregattokat és rombolókat, nem is keveset, tudomásom szerint egyiket sem konvoj támadás közben, kizárólag gyanútlanul a tengeren haladó, magányosan járőröző, vagy valahol horgonyzó hajókat. A Halál a tengereken c. könyvben pontosan le van írva pár ilyen eset, de sajnos sok éve olvastam ki utoljára.

    Na most, rádió. Itt próbáltam kicsit nyomozni technikai részletek után, és mint az köztudott, a tengeralattjárók SLF szuperalacsony frekvenciákat használva CW módban egy telegráf kulcs segítségével a Morse jelekkel kommunikáltak egymás, valamint a BdU között. Ugyanebben a tartományban működött még néhány évvel ezelőtt az orosz Alfa navigáció is. Megbízható, körülményektől viszonylag kevéssé függő tartomány, de vívőhullám-megszakításon túl sokra nem alkalmas.
    A FumG és FumO típusú radarokról és radarjel-érzékelőkről tonnányi infomáció van, de magáról a kommunikációra használt Funkgerät FuG berendezésekről nem sok, ami az U-bootokat illeti.
    Technikailag az bizonyos, hogy chipek és tranzisztorok híján azok a rádióadók még egész kis teljesítmény esetén is szép méretesek voltak, és a teljesítmény exponenciálisan növelte az elektroncsövek számát és méretét is. Egy pár száz Watt teljesítményű, de mindössze SLF adóhoz elég nagyjából egy 50 kilós doboz, ez pont alkalmas a vivőhullám megszakításos (Morse) kommunikációra nagy távolságokra is. Na most ahhoz, hogy Göbbels doktor hangját az egész világon hallhassák dupla sávos AM adáson át már kW teljesítmény kell, ami akkoriban egy ház mérete volt, ilyesmi egy tengeralattjárón szóba se jöhetett. A vételhez, egy egyszerű rádióvevőhöz viszont természetesen egy relatíve kis doboz is elég.

    Na de itt adni kéne. Meglepetésemre azt talátam, hogy a Lorenz és Telefunken gyártmányú rádiók számos tartományban tudtak dolgozni egészen a 75 Hz körüli SLF frekvenciáktól (ez nyilván kellett a Morse adások vételéhez és adásához), de alkalmasak voltak Göbbels doktor vételére is az MF tartományban, sőt, még a tankok és repülők közti HF tartományú FM adásokra is. Nyilván ezek a rádiók csereszabatosak voltak, használták őket hajókon, tankokban, repülőkön, parancsnoki sátrakban, ésatöbbi. Itt a nagy kérdés, hogy egy tengeralattjárón lett volna-e értelme a berendezést alkalmassá tenni rövid távú emberi beszéd továbbítására. A szövetséges hajók legénységének anyázásán kívül gyakorlati haszna nem sok lett volna, hisz ezek néhány tucat km távolságig használhatók a mindössze 150-200 Wattos teljesítményük miatt (félreértés ne essék, Morse jelet már <50 Wattal is lehet adni a világ túlfelére). A rövid távú, nagy teljesítményű adások elég könnyen bemérhetők több fix pont (rombolók vevői) segítségével, ami viszont taktikai hátrány háborúban, illett csendben maradni. A magyar rádiózás szabályai alapján a repülős frekvenciákon (110 MHz körül) a legkisebb, legrövidebb illetéktelen jel továbbítása is szigorúan tilos, az ország több pontján felállított adóvevőkkel másodpercek alatt be tudnak mérni ! A KiwiSDR-on ugyanezt a módszert használom hobbiból orosz katonai adások helymeghatározására úgynevezett TDoA segítségével. Pontosan tudjuk, hogy Iván épp Szmolenszk-ből beszél, elég hozzá 10-20 másodperc forgalom. :)
    Egy biztos, a kiállított U-505 rádiószobáját rekonstruálták, és a technikai leírás szerint nem volt benne mikrofonos adóeszköz, csak egy telegráf kulcs (Morse-hoz), eszerint ők eleve nem is tudtak volna szóban kommunikálni. Ez persze nem jelenti, hogy technikailag ne lett volna lehetséges, mindössze arról van szó, hogy butaság, és teljesen értelmetlen lett volna egymást a halál f*szára küldözgetni, a feljegyzések se nagyon mesélnek arról, hogy ez lett volna Prien-ék egyik hobbija.