nyaralás Horvátországban
-
#31
Sziasztok!
CC-zve kaptam ma egy levelet és ledöbbentem rajta. És leginkább nem is a horvátokon hanem magunkon. Ha van egy kis időtök olvassátok el, érdemes.
Íme:
"A Barbárok diadala avagy 21.századi fasizmus Horvátországban
Vir sziget – 2006. május
Leszögezném előre, bármennyire is tűnik majd túlzónak, írásom csak
tényeken alapszik, bár érzelmi feldúltságunk sem tagadható, mint
ahogy érintettségünkből fakadó elfogultságunk sem.
A szemünket azonban hiába homályosította volna el a végtelen
igazságtalanságtól és tehetetlenségtől érzett kétségbeesés, a düh
vörös felhője, amit láttunk, azt történt, és nem más.
Jómagam – minő paradoxon- negyedrészt horvát származású vagyok,
szegény Nagyim, kinek ezt köszönhetem, múlt hét pénteken ünnepelte
80.-dik születésnapját, aznap, amikor apartmanjaink körül felvonultak a
buldózerek.
Próbálom úgy szerkeszteni mindezt, hogy azok is értsék, akik nem
ismernek engem, nem tudtak ottani érdekeltségünkről, vagy egyáltalán
nem is követték a "média" híreit az elmúlt napokban.
2006 május 20-án szombat(!) este 8 órakor, amikor egész
Magyarország önfeledten a Megasztáron izgult, a hatóságok
lerombolták sokadik áldozatukat, a Magyarok által építtetett Barakuda
apartman együttest, 50 magyar család közös ingatlanát. Összesen
hozzávetőlegesen 500 magyar családdal tették ezt 5 nap leforgása
alatt.
Igen, szombat este, mert nyilvánvalóan ki a volt adva az általam most
már csak fasisztának értelmezett kormány és elsősorban a horvátok
által is ultra-nacionalistának tartott környezetvédelmi miniszter
részéről, hogy az első körben kijelölt apartman tömböket
mindenkörülmények között le kell dönteni, mielőtt bármilyen
radikálisabb diplomáciai lépés jönne magyar részről.
De a kádári külpolitikát képviselő magyar külügyben nem kellett
csalódnia a horvát félnek, hiszen pont oly erőtlen lépéseket tett, mint
amilyeneket az országon kívül élő magyarok esetében is szokott. Volt
szerencsénk többször is találkozni a nevetséges állását remegve féltő
szánalmas magyar konzullal, Dunai úrral, aki azzal a diplomáciai sikerrel
vígasztalt minket a bontás időpontjának kihirdetésekor, hogy intézett
nekünk plusz pár órát a pakolásra és menekülésre, ne vacakoljunk
beszélgetéssel, használjuk ki, fussunk.
Ma, hétfőn reggel állítólag leállt a bontás, de a minimál terv összejött
nekik, jól dolgoztak. Ne legyen senkinek kétsége, gyakorlatilag csak
magyar érdekeltséget pusztítottak!!! A szemünk láttára estek neki a
hivalkodó (mert szebb és befejezettebb) magyar házaknak, érintetlenül
hagyva a közöttük lévő vakolatlan, évek óta félig kész, egymás
nyakára
épült, mindenfajta építési szabályt kikerült, de horvát ingatlanokat.
Aki látta, tudja, aki nem képzeljen egy kopár, nem túl izgalmas parti
szakaszt, itt teremtettek a magyarok egyfajta oázisokat, legalább is a
mi épületegyüttesünket elfogultság nélkül nevezhettük annak.
Több-tízmilló forintért be lett ültetve örökzöldekkel, pálmákkal,
gyönyörű virágokkal, mindez egy pusztaság helyén, s lám
környezetvédelmi szempontból vétkesnek bizonyult…
Jogerős építési engedély: valóban, ilyet Vir szigetén SENKINEK nem
adtak, 10.000 ház épült fel e nélkül a szigeten, ami azt jelenti, hogy a
háború óta épült összes vir-i ingatlan engedély nélkül épült!!! Miért?
Mert a szigetnek azóta nem készült el a rendezési terve, anélkül pedig
logikusan nincs mihez igazítani a végleges engedélyeket.
Az igazság azonban árnyaltabb, hiszen a helyi önkormányzat tudtával
épült szinte minden, még ha voltak is kivételek. A mi esetünkben ez azt
jelentette, hogy kb. 20 dokumentált alkalommal jöttek ki ellenőrizni az
építkezést a helyi hatóságok, és mindig mindent rendben találtak. A
helyi áramszolgáltató gond nélkül kötötte be a komplexumot az
elektromos hálózatba potom 20 millió forintért, csak nem teszi, ha nem
lehet.
Minden érintett, aki egyébiránt szabályszerűen folytatta építkezését,
és
azt lezárta 2004 szeptembere előtt, az joggal számíthatott arra, hogy
a
rendezési terv elkészültekor vagy utólagosan megkapja engedélyét,
vagy fennmaradási engedélyt kap.
Miután a magyar köztudatban ez teljesen homályos, tisztáznám: 2004
szeptemberéig a szabályozás 21 méteres távolságot írt elő a
tengerparttól! Ezzel szemben tényleg volt olyan, aki 6 méterre épített,
vagy az előírt 30% helyett 90(!)%-ot épített be, tény, hogy Viren
félelmetesen kaotikus építkezések folytak bő 10 évig.
Ezek az állapotok azonban úgy maradtak, hiszen a rombolókat nem
ezek ellen küldték. Csak és kizárólag magyar házak, apartman-tömbök
omlottak a hétvégén.
A horvátoknak már az is vérlázító volt, hogy a helyi köztudat magyarok
utcájának hívta azt az utcát, ahol szinte csak magyarok építkeztek.
Mondanom sem kell, ezt is lerohanták.
Nem akarom bántani az egész horvát népet, nem lenne tisztességes.
Még ha tudom is, hogy félelmetes büszkeségük könnyen átmegy
heveny nacionalizmusba, ezt egy átlagos utazó is érezheti, ha nyitott
szemmel nyaralgat. Alapvetően annyira azért sosem szerettek minket,
ez gyakran kiderült gesztusaikból. Az, hogy gazdaságuk hol tartana a
több százezres magyar turista halmaz által otthagyott Euro százmilliók
nélkül, nemigen zavarja meg időnként gőgös nyugalmukat. Az, hogy ők
voltak talán az egyetlen barátinak tartott szomszédunk, már nem
számít.
Nemigen tudtam ezekre hivatkozni a kiküldött seregnyi rendőr
szemébe
nézve. Már aki állta egyáltalán e tekintetünket. Bár ne láttam volna a
kaján mosolyt az arcokon, ne láttam volna, ahogy a rombolás
kirendelt "művezetői" anektodáznak szenvedésünkön, ahogy a náci
időket idéző rohamrendőrök poénkodnak a kisírt szemmel csomagoló
nők, értetlenül nézelődő gyermekeik előtt.
Horvátország visszasüllyedt a sötét középkorba. Amit tettek,
elképzelhetetlen volt, európai szemlélettel felfoghatatlan bűntény azok
ellen, akikhez 15 éve menekültek a szerbek elől, akiktől fegyvert,
támogatást, elismerést kaptak.
Van azonban egy gyalázatosabb ország még náluk is. A miénk. Az egy
dolog, hogy van egy gyenge és szánalmas külügyminisztériumunk,
erőtlen, sunnyogó politikusaink, akik képtelenek annyit mondani a
nálunk feleakkora országnak, hogy márpedig de! Számtalan eszköz lett
volna még a kormány kezében, hogy kicsikarja az azonnali
felfüggesztést, de képtelen volt, nehogy megbántsuk őket. Ennyit ér a
magyar belügyminiszter meg a külügyi államtitkár, nem igazán
vigasztal, hogy nem én szavaztam meg őket.
De van nekünk közvéleményünk is. A Magyarok! Mi a véleményük? "
Megérdemelte a sok mocsok újgazdag, végre jól megjárták! Elvenni
tőlük mindent itthon is……" " engedély nélkül, idióták,
megérdemlik…."
Ez vagyunk mi, Magyarok, akinek illúziói lettek volna eddig. A magyar
média már meg sem jelent a legszebb épületek pusztulásakor. Hiába
voltunk ott még harmincan-negyvenen, már nem volt kinek
demonstrálni. Szívem szerint neki rontottam volna a pakolásunkat
szemlélő 30 rendőrnek, de egy már egy vacak kamera se látta volna,
ahogy feltehetően megvernek és elvisznek. Mi, magyarok, megint alul
maradtunk saját magunkkal szemben.
Szerettem a horvátok országát, mert szép volt, bejártam szinte minden
zugát, felsorolni is hosszú lenne hány helyen jártam ott, mennyit
méltattam szépségét másoknak. Más is volt így vele, elragadta
Dalmácia hangulata. Néhányan úgy gondoltuk, szeretnénk második
otthonunknak tekinteni, szomszédaink azonban úgy gondolták, mi csak
ne tekintsük annak.
Elejtett mondatok, megjegyzések bizonyítják, rossz szemmel nézték
befektetéseinket, telepedésünket. Hiába jelentett ez nekik
mérhetetlenül sok bevételt, megélhetést, jövőt, tüske voltunk a
büszke,
önérzetes horvát szemekben.
Eddig 500 magyart küldtek haza megalázva, szemébe köpve.
Hozzávetőlegesen 5-10 milliárdnyi vagyont döngöltek a földbe 5 nap
leforgása alatt, 4-5 évnyi munkát semmisítettek meg, csak azért, mert
nem felelt meg a horvát népnemzeti érdekeknek.
Ezek a tények, nem pusztán elkeseredésem kirohanásai.
Valószínű, sokatok készül oda nyaralni. Ha van bennetek gerincesség,
csak töredéke annyi tartás, mint ő bennük, nem teszitek. Mi lenne
nagyobb öröm látniuk: nézd a barom magyart, kiebrudaltunk mennyit, a
többi mégis jön, költi a pénzét, élvezi a napfényt, a tengert, mit
érdeklik
ezek egymást…
Nem azért kérem, mert engem, bennünket, ötszáz Magyart
megaláztak.
Azért mert benneteket is meg fognak, csak nem lesz ilyen nyilvánvaló.
Minden erőltetett mosolyuk mögött ott fog bujkálni a szánalom, hiszen
ők sokkal inkább fognak emlékezni erre a rombolásra, mint mi. Amikor
belépsz a határon, amikor fizetsz az autópályán, amikor megérkezel a
szállásodra, amikor pincért hívsz, mindig ott lesz a fejükben, itt a
magyar, akivel bármit meglehet csinálni.
És tulajdonképpen igazuk lesz.
NE menjetek oda, ne igazoljátok tetteiket, ne tegyétek ezt magatokkal
szemben!
Azt hiszem, van még szép hely a világon bőven! Jómagam
értelemszerűen soha nem teszem be többet a lábam abba az
országba, sőt a létezését sem fogom igazán elismerni…
Akar valaki ezek után közös EB-t velük, vagy úgy gondoljuk ilyen
balkáni agresszió belefér majd az úniós elképzelésekbe…? Nektek kell
tudnotok, meg a lelkiismereteteknek.
Egyébként hétvégén Pozsonyban letartóztattak 2 magyar tanárt, mert
idegenvezetést tartottak saját diákjaiknak. Az ottani konzul azt
nyilatkozta, ezzel a részével nem tud mit kezdeni, mert van ilyen
szlovák törvény…
Mi van velünk, kérdezlek benneteket, mi történik velünk már megint???
Ha csak egy kevéskét is sikerült érzékeltetnem abból a fájdalomból,
ami
miatt napok óta remegve, szívdobogással ébredek sokadmagammal
együtt, már megérte ezeket leírnom.
Köszönöm, ha egyáltalán elolvastátok idáig, és elnézést kérek a
túlcsorduló érzelmekért.
Az élet megy tovább, de az út talán korrigálható, vagy nem?
Túrmezei Tamás"
Mellékesen jegyzem meg, hogy Horvátországba készültünk párommal nyaralni, de erős kétségeim ébredtek az úttal kapcsolatban. Az én pofámba ne röhögjön senki.
Üdv!