\"Mikor a Pokol megtelik, a holtak a földön fognak járni.\"
-
#64
Uram atyám! Ez a legjobb eseben is hiányos, de inkáb hibás. Először is. Az általad említett mitikus lények nagy része nem a középkportól a romantikáig tartó időszakból származik.
Zombi: PetruZnak igaza van. A zombik valóban a Voodooval köthetők össze eredetileg, a középkori hiedelemvilágban nyomuk sincs.
Vámpírok: Az emberi véren élő szörnyetek története nem Vlad Tepestől eredeztethető, ennél jóval régebbi,és számos kutúrában felbukkan. Az eltemetett, majd a sírjukból visszajáró, és embervérrel, illetve emberi hússal táplálkozó ÉLŐHOLT lények mítosza jóval ősibb gyökerekkel rendelkezik, mint a Tepes-mondakör.
Vérfarkasok: Európában a Skandináv félszigeten terjedt el a hiedelemvilágban az időről időre medvévé, vagy farkassá változó emberek legendája. Ezek a valóságban olyan harcosok voltak, akik csatában képesek voltak hihetetlen mértékű energiát felszabadítani magukban, és olyan szinten belelovallták magukat a csatába, hogy a külvilág szinte megszűnt számukra, nem éreztek fájdalmat, félelmet. A sagákban több ilyet is említenek, valamint azt is, hogy az ilyen "kitörések" után órákon át szinte mozdulni sem tudtak a kimerültségtől, és egy két napnak el kellett telnie, mire újra harcképes állapotba kerültek. Ezeket hívták Berserkereknek (jelentése medvebőr-inges) Ezen kívül hasonló még az egyes észak-amerikai indián törzseknél ismert Vendigo, ami tulajdonképpen szintén farkasember szerűség, félig anyagi, félig szellem lény.
Általánosságban pedig szinte minden "primitív" kultúrában megtalálható az állattá változó emberek mítosza.
Varázslók, boszorkányok: Ezek eredetét itt már nagyon hosszú lenne boncolgatni, meg már elég sokat pötyögtem. Annyit azért mégis, hogy a varázsló fogalma szinte egyidős az emberiséggel, a boszorkány pedig egyértelműen középkori eredetű. Akkoriban rengeteg fajtát tartottak nyilván belőlük. Volt, amelyik átkokat szórt, volt amelyik parázna volt, de köztük voltak az ördög által megszállottak is.