dez#96
Nem tudom, abban mi neked a furcsa, hogy ha valakinek ilyen draszkikusan ingerelik az agyát, téves "adást" közvetít. Ez nekem nem furcsa.
Említetted a hasított agyú betegeket. Ezt éppen én hozhattam volna fel, mivel annak ellenére, hogy kvázi nincs kapcsolat a két agyféltekéjük között, a tudatuk mindkét részből kap információt. (Miközben a két oldal nem tud egymással kommunikálni, így összedolgozni sem.)
Az 500ms az fél másodperc. Nem sok az egy kicsit? Pl. egy számítógépes játékban igencsak elvérezne valaki, ha fél másodperc lenne a reakcióideje. Mindenesetre, elhiszem hogy sok dologban le lehet maradva a tudat a "valósághoz" képest, és ez nem is lep meg.
Sok dolog/kevés dolog... Nézz ki egy pillanatra a fejedből: ha csak nézel magad elé, akkor is egyszerre van ott sok dolog a tudatodban: pl. a szobádról alkotott kép részletei.
Már többször utaltam rá, hogy tisztában vagyok vele, hogy a gondolataink (többsége) a "zakatoló" kis agysejtjeink működésének eredménye. És a kép, amit a világból látunk, az agyunk által előállított kép. De az átélő tudat, a "szemlélő" létezését, és "jelen levését" ezzel még nem zártad ki. Számomra elég szomorú, hogy azt hiszed, kizártad, és még örülsz is neki.
Mellesleg, szerintem ott kezd valaki igazán egyéniséggé válni, amikor lassan ráébred az automatizmusaira.
Egyébként a bal agyfélteke sajátossága ez a fajta automatizmus, éshogy "arra törekszik", hogy egy szép logikai, racionális egységben lássa a világot. Eközben ilyekszik kizárni a másik, jobb agyféltekéből (ami az intuició, és a mélyebb, elvontabb, logikailag nem - egyszerűen - lekövethető összefüggések meglátásának székhelye, ide tartoznak a mélyebb érzelmek is) érkező információkat, mert azok csak "összezavarják". Ezt a bal agyfélteke erős dominanciájának hívják. És mint ilyen, a harmónia hiánya. Ilynkor a személy a bal agyfélteke logikus világképének a "bűvöletében" él. Meg kellene próbálnod hagíni szóhoz jutni a jobb agyféltekédet is... Először nem fogja a bal ezt díjazni, de később ez megváltozik.
Persze tudom, hogy nem fogod megfogadni a tanácsom (nem is olyan egyszerű). Járd tovább az utadat (ha úgy érzed, a te utad), és majd térjünk vissza rá 10-20 év múlva, OK?