dez#92
Szép tőled, hogy ilyen szépen leírod a "standard válaszokat", de azt kell mondjam, magam is viszonylag jól ismerem őket. De sajnos nem vagyok a legjobb vitapartner ebben a vitában, mert nem elég jól ismerem ezt a részét a dolognak, hogy olyan dolgokat, tényeket mondhassak, amik - hogy is mondjam - egyszerűbben, konkrétabban zavarba hozhatnám a "standard válaszok" embereit.
Nyilvánvaló, hogy az érzelmek ősibbek, úgymond "primitívebbek". De attól még különösek. Bizonyos folyamatok végeredményeiként, vagy velejárójaként, felszabadulnak bizonyos hormonok, stb., erre mi mit csinálunk: különféle érzelmeket, érzéseket érzünk. (Itt most alapérzésekre gondolok.) Miért is? Egy cseppet sem találod furcsának ezt?
Nem kéne keverni a tudatot a tudattartalommal. A tudattaltalom az, amit az agyunk épp vetít nekünk. A tudat meg az, ami ezeket fogadja. Másszóval maga a lehetőség, hogy fogadhatja, átélheti, stb. valami. (A magam részéről úgy gondolom, hogy ez a bizonyos tudat a szellem egy részhalmaza. De ebbe most nem mennék jobban bele.)
Egy kicsit tegyük félre a visszahatást. (Legalábbis ameddig több kutatási eredmény lesz a kezünkben ezzel kapcsolatban. Mellesleg attól, hogy talán konkrétan ezzel a célzattal nem történik kutatás - bár én úgy tudom, történik - ez a rész is bontakozik lassan, mivel ugye összefüggenek a dolgok.) Azt mondod, mutassak olyan törkénést, amiben sérülnek a fizikai törvények. Pedig már mutattam is: az agyban nincs egy olyan pont, ahol összpontosulna minden, ami a tudatba van "szánva" (erről már beszéltünk, hogy az agy mintegy előfeldolgoz a tudat számára). Ez fizikailag nem is lehetséges. (Úgymond egy képnek nem lehet minden pixele egy pixelben, stb.) Ezek az agyban fizikailag elkülönülő helyeken jelennek meg. Mégis, a tudatban egyszerre ott van minden... Mi szedi-fogja össze ezeket? Ez egy fizikai képtelenség.
Azt modod, "furcsa egy szellem lenne ez, amely teljesen rabja annak a gépnek, ami tartalmazza". Nos, egy fejletlen szellem... :) Nem az "ideális fogyasztó"-t kellene alapul venni (bár ilyen nincs is, legalábbis 100%-ban).
"Miért akarunk mindenképp "valakit" látni a folyamatok mögött?" Nem akarunk, csak kénytelenek vagyunk. Még egy dolog ezzel kapcsolatban: ismert dolog a pszichológiában, hogy sokminden tudat alatt zajlik, csahogy nem minden: bizonyos döntéseket "nem hajlandó" meghozni a "gép", csak akkor veszi eldöntöttnek, ha viszonylag tiszta tudattal a "felhasználó" maga dönt. Ha nem teszi, ezek az eldöntetlen dolgok ott maradnak "parlagon", és nemkívánatos folyamatokat indítanak a pszichében, ami próbálja kompenzálni a döntések hiányát... Vajon miért vár "ránk"?
Gének vs. sejtek vs. gépek, stb: a puding próbálja majd az evés lesz... Majd kiderül, működni fog-e így a "masina". Szerintem igencsak korlátozottan: én azt tartom a "legvalószínűbbnek", hogy a tudat és az agy kooperációban alakítja a kialakuló kapcsolatokat, nem pusztán a környezeti ingerek alakítják. Szellem nélkül a gép "kissé meg lesz lőve"... :)
Úgy érzem, eleget beszéltem erről. A továbbiakban nem sok értelmét látom a téma folytatásának. Te nem vagy haljandó felismerni valamit, ami ott van az orrod előtt: a saját szellemedet. Innentől felesleges szócséplés az egész.