Magyarni jó!
-
#1
ÖRKÉNY ISTVÁN
NÉZZÜNK BIZAKODVA A JÖVŐBE !
Nézzünk bizakodva a jövőbe! Körülbelül 110-115 év múlva, egy derűs nyári délutánon soron kívül megkondítják majd az ország valamennyi harangját!
Sokan rá se hederítenek majd, pedig ez a csengés-bongás nagy változások előhírnöke lesz. Visegrádon addigra fölépül a régi királyi palota, soha nem látott pompával, hatalmas termekkel és függőkertekkel. Az avatási szertartáson, mert ennek szól majd a harangzúgás, néhány aggastyánnak könnybe lábad a szeme. Nem csoda. Mert ez lesz az a perc, az a nagy, réges-régen várt perc, amikor véget ér az ezeréves pechszéria!
Visegrád akkor már nem ennek a csöpp kis országnak lesz a fővárosa, hanem a Dunai Magyar Köztársaságnak, amelyiknek négy vagy öt tenger mossa a partjait. Dunainak azért hívják majd, hogy megkülönböztessék a másiktól, az Alsó-rajnai Magyar Köztársaságtól. Ez utóbbit akkor sem magyarok lakják majd, hanem kopott ruházatú és elnyűtt alsó-rajnaiak, akik csak kabalából vették fel a magyar nevet.
Le sem lehet írni, milyen lesz akkor magyarnak lenni! Elég annyit mondani, hogy a „magyar" szó időközben igévé válik, és minden civilizált nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal. Magyarni franciául annyit tesz majd: „Magamat jól leszopni." Spanyolul: „Utcán pénzt találni, érte lehajolni." Katalán nyelvjárásban: „Könnyedén hajolgatok, mióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam." Ha pedig valaki Londonban azt mondja majd: „Áj em going magyarni", ami azt jelenti: ..megyek magyarni", vagyis hogy: ahhoz a csinos hölgyhöz, aki ott áll a sarkon, odamegyek, megszólítom, belékarolok, hazaviszem - és itt egy csúnya szó következik...
Én magyarok, te magyarsz, ő magyarik (mert ikes lesz az ige) annyit tesz majd: „Ropogós kacsasültet eszem, eszel, eszik, idei uborkasalátával, miközben Yehudi Menuhin húzza a fülembe a »Csak egy kislány«-t!"
„Anyuka! Mehetek magyarni? Magyarhatsz." Ez lettül annyit jelent majd, hogy a kisfiú a mamájától moziba ké-redzkedik, aki némi gondolkodás után elengedi, noha a filmet csak 18 éven felüliek látogathatják...
De hagyjuk a külföldet. Itthon is annyi mindent másképp fogunk hívni. Például a „vanília" helyett, amely külföldi eredetű, a „háború" jön divatba, amely eredeti jelentését amúgy is elvesztette. A visegrádi cukrászda fagylaltospultján ez a felirat lesz olvasható:
Eper
Puncs
Háború
Így fogunk élni! Addig, ezt a néhány évet, valahogy ki kell bírni.