sergo leone es filmjei
-
umakönnye #28 Sziasztok!
Bár látom eléggé megakadt a téma, de nekem csak most sikerült megnéznem A Jó, a Rossz és a Csúf című filmjét a rendezőnek, aztán gondoltam megosztom a fórumozókkal a gondolataimat.
Sergio Leone klasszikusát nem csupán minden idők egyik legjobb westernfilmjeként tartja számon a filmtörténet, hanem minden idők legnagyobb alkotásai sorába is bejegyezte.
A három főhős köré szerveződő történet középpontjában a karaktereknek az egymással való viszonya, útjaik kereszteződése áll. Szőkéről (Clint Eastwood) a rendező semmit nem árul el a nézőnek; nem tudjuk meg, honnan jött, van-e családja, s hogy hova tart. Nem ismerjük a gondolatait, sem az érzelmeit, de több jelenet utalhat néhány jellemvonására. A túléléshez szükséges kemény öntörvényűsége mellett meghúzódik egy kevésbé megragadható emberséges vonása is. Ebben a világban (vadnyugat) azonban csak az marad életben, aki kővé dermeszti önmagát. Ezt az életszemléletet felismerve (és számos ellenfél holttestén „átlépve”) jutnak el hőseink is sorsuk végkifejletéhez, amikor szembesülniük kell önön képességeikkel. Azt a tényt, hogy csupán ők hárman maradtak talpon a történet végére, legfőbbképp jellemük magyarázhatja: cselekedeteiket nem érzelmeik, hanem érdekeik mozgatják mindvégig. Ennek ellenére nem jelenthetjük ki teljes bizonyossággal, hogy érzelmeik nem kerülnek olykor felszínre.
...
Nem sokkal kidolgozottabb Angyal Szem (Lee Van Cleef) karaktere sem, de az ő tetteinek és döntéseinek mozgatórugója bérgyilkos kilétéből fakadóan egyértelműen megfogalmazódik (konkrétan a pénz).
A legkidolgozottabb és legösszetettebb alak Tuco, a Csúf. Nem az ő elbeszéléséből ugyan, de kiderül szüleivel való kapcsolatának lényege, ami magyarázatot ad érdek vezérelte motivációira. A film egyik csúcspontja a Tuco és bátyja, Ramirez atya közt lezajló dialógus, mely megpróbálja megértetni és (talán kicsit?) felmenteni a „tékozló fiút”, aki nem volt képes hazatérni a szülői otthonba. Mikor megtudja, hogy anyja és apja is meghalt, egy pillanatra meginog, de aztán újra megkeményíti magát, s mentségeket sorolva bújik ki a felelősség alól. Mégsem ítélkezhetünk egyik testvér fölött sem, hisz egy ilyen világban az „embernek csak két választása van: vagy papnak áll, vagy útonálló lesz.” A három főhős közül Tuco az, akit a leginkább érzelmeik irányítják, ezért is kerül időről-időre kilátástalannak tűnő helyzetbe. A pénzhajszolás közben olykor elveszti racionális ítélőképességét. Nagyfokú kapzsiságát és önteltségét sajátos humorával és felesleges fecsegésével próbálja leplezni.
Mindhármukat egy cél vezérli, egy elrejtett pénzes zsák megszerzésének kilátása, s ennek érdekében látszólagos szövetségest keresnek a másikban (először Tuco Szőkében, majd Angyal Szem Szőkében), de mindeközben egy pillanatra sem bíznak meg egymásban.
A történet egyszerű, egy szálon fut, s csupán a szereplők kapcsolódnak be különböző időben. Valahol egy temetőben, egy ismeretlen sírban rejtették el a hadsereg pénzét, kétszázezer dollárt. Ezt a helyet kutatja Angyal Szem, s halad át azon áldozatai holtteste fölött, akik kapcsolatba kerülnek a pénzzel. Másik két hősünk a film felénél szerez tudomást e hatalmas vagyonról. A pénz létének ismerete előtt úgy is tűnhet, hogy Tuco és Szőke között valamiféle cinkos barátság van, hisz együtt tesznek szert kisebb összegekre sajátos módszerükkel (Szőke veszi fel a Tuco-ra kitűzött vérdíjat, hogy aztán ő lője el a társa nyakán szoruló hurkot). Ezt a kapcsolatot azonban inkább az érdek tartja össze, ám együttműködésük bizalmat is feltételez, s itt talán jogos Tuco aggodalma, hisz az ő élete függ mindig hajszálakon. Kettejük sajátos viszonyát önfejűség és sértődöttség is meghatározza, s ez vezet a későbbi „bosszúhadjáratokhoz”, amik egyre kíméletlenebb formát öltenek (ld. Sivatagi jelenet). Szőke élete végül egy véletlen fordulaton múlik, neki árulja el egy haldokló katona a pénz pontos helyét. Ezzel az információval a birtokában átveszi az irányítást Tuco és később Angyal Szem felett is. A végső hármas pisztolypárbaj után megérdemelt jussával eltűnik a láthatáron, ahonnan jött. Emberségének utolsó megnyilvánulásaként a pénznek csupán a felét veszi magához (a kapzsiság hiánya is megkülönbözteti Tuco-tól), s társa életét is meghagyja. Ugyanakkor megjegyezhetjük itt, hogy Tuco két ízben is lelkiismeret-furdalás nélkül nézné végig Szőke haldoklását (ld. Szőkét a felakasztástól egy becsapódó bomba menti meg, majd a sivatagi haláltól a hirtelen jött „drága” információ).
...
Szóval nagyon tetszett ez a film, s talán az irományom nyomán más is kedvet kap hozzá, hogy megnézze.