szerinted?!
  • imuthesz
    #3727
    OSHO-TOL az alábbiakat copystam össze, gondoltam bemásolom nektek, hátha valakinek tetszeni fog:

    Minden reggel, amikor felébredek, választhatok: Boldog leszek ma, vagy boldogtalan?
    és én a boldogságot választom...

    Az élet minden pillanatának értékes kreativitással kell telnie. Nem számít, hogy mit hozol létre lehet, hogy csak homokvárakat a tengerparton, de bármit tégy is, azt örömmel és játékossággal tedd.

    Ne foglalkozz a mennyországgal és pokollal, ne foglalkozz a túlvilági élettel, még Istennel sem, sőt a lélekkel sem. Egyszerűen élj!
    Egyszerűen élj totálisan, harmonikusan, úgy alakítsd az életedet, hogy a spontaneitás, az öröm, a szeretet költészete jellemezze!

    Ne hallgass arra, hogy mások szerint milyennek kellene lenned. Mindig a belső hangra figyelj, arra, hogy te milyen szeretnél lenni.

    A hangsúly azon van, hogy teljes lényeddel, élvezettel és örömmel csináld azt, amit épp csinálsz!

    Élj, szeress, nevess. Az élet a mag, a szeretet a virág, a nevetés az illat.

    Az életnek a célja maga az élet.
    Az élet nem azért van, hogy túléljük azt, hanem hogy élvezzük.
    VESSD LE AZ ÁLLARCOD ÉS ADD ÖNMAGAD!

    Szeress úgy, ahogy szeretnéd, hogy szeressenek!
    Tedd azt másokkal, amit szeretnéd, hogy veled tegyenek!

    Tarts nyitva a szemed. Sose felejtsd el, hogy ha a helyes irányba haladsz, akkor egyre csak virágzol!
    Az élet nem probléma. Ha problémaként tekintesz rá, rossz úton közelítesz felé. Az életrejtély, amely arra vár, hogy megéld, szeresd és megtapasztald.

    Amilyen Te vagy, olyannak találod a világot is. A világban újra és újra csak magaddal találkozol. A világ tükör. Ha boldogtalan vagy, akkor a világ, amelyben élsz, szintén boldogtalan.

    Az életben akkor állsz legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes vagy. Ha nem tudsz szeretni, nem tudsz megnyugodni sem. Ha viszont tudsz, akkor életed értelmet kap, mert az élet értelme a szeretet.

    Egyetlen vallás létezik, a Szeretet vallása. Egyetlen kaszt létezik, az Emberiség kasztja. Egyetlen nyelv létezik, a Szív nyelve.

    Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg másokat…

    Nem kell, hogy másokat kövess, vagy utánozz. Neked egy eredeti, önálló egyéniségnek kell lenned - magadnak kell megtalálnod saját legbenső lényedet, minden kalauz és útmutató szentírás nélkül.

    A tanult emberek végeredményben csak szavakkal, elméletekkel, ideológiákkal, filozófiákkal, dogmákkal, korcs politikai eszmékkel és különböző vallási meggyőződésekkel leplezik a tudatlanságukat

    Úgy gondolj a szent szavakra és a nagy tanításokra, mint halálos ellenségeidre. Kerüld őket, mert neked a saját forrásodat kell felkutatnod. Nem kell, hogy másokat kövess, vagy utánozz. Neked egy eredeti, önálló egyéniségnek kell lenned magadnak kell megtalálnod saját legbenső lényedet, minden kalauz és útmutató szentírás nélkül. Sötét éjjel indulsz útnak, de kutatásod intenzív tüzével biztosan megtalálod a napfelkeltét.

    A legjobb, ha az életet egy viccnek-játéknak fogod fel - és akkor hirtelen ellazulsz, mert nincs semmi, amitől feszült lehetnél. És abban az ellazulásban elkezd valami megváltozni benned... Egy dolgot fogsz megtanulni csupán: hogyan örülj az életnek.
    Az igazság az, hogy a pokol nem valahol máshol van, és a mennyország sem. A pokol is itt van, és a mennyország is. A pokol és a menny a te hozzáállásodat jelenti az élethez. A poklot és a mennyországot csak az állvallások találták ki, hogy megfélemlítsenek.

    Teljes, intenzív és boldog életet kell élned, akár egy nyitott könyv, amely elérhető bárkinek, aki bele akar olvasni. Persze, így nem szerepel majd a neved a történelemkönyvekben. De mi értelme lenne beírni a nevedet a történelembe?
    Inkább élj, és ne azzal törődj, hogy emlékezzenek rád. Úgyis halott leszel.
    Emberek milliói éltek már a földön, és még a nevüket sem tudjuk. Fogadd el az egyszerű tényt: csak néhány napig vagy itt, azután eltűnsz. Ezt a néhány napot nem szabad felesleges dolgokkal elvesztegetned. Ki kell élvezned az itt töltött időt!
    Senki sem tud semmit a jövőről. A mennyország, a pokol és az Isten valószínűleg csak feltételezések, nincs rájuk bizonyíték. Az egyetlen dolog, amiben biztos lehetsz, az életed tedd olyan gazdaggá, amilyenné csak tudod.

    Veszélyesen élni annyit jelent, mint élni. Ha nem élsz veszélyesen, akkor nem élsz. Az élet csak a veszély közepette virágzik. Az élet sosem hoz virágot a biztonságban; csak a bizonytalanságban. Ha kezded biztonságban érezni magadat, olyanná válsz, mint egy posványos tó. Akkor félsz... mert nem tudod, hogyan vágj neki az ismeretlennek. És miért vállalnád a kockázatot? Az ismert világ biztonságosabb. Úgyhogy
    ragaszkodni kezdesz az ismerős dolgokhoz. Bár már eleged van belőlük, végtelenül unod őket, boldogtalan vagy, mégis ismerősek és kényelmesek. Vagy legalábbis ismerősek. Az ismeretlentől reszketsz. Az ismeretlenség puszta gondolatától is veszélyben érzed magadat.
    Csak kétfajta ember van a világon. Az, aki kényelmesen akar élni - ő a halált keresi, kényelmes sírra vágyik. És az, aki élni akar - ő a veszélyes életet választja, mert az élet csak akkor folyik, ha kockázatos.

    Amikor azt mondom, élj veszélyesen, azt úgy értem, hogy ne a hétköznapi polgárok életét éld a lakóhelyed polgármestereként vagy a városi tanács tagjaként. Ez nem élet. Talán miniszter vagy, talán más, jó szakmád van, sokat keresel, a pénzed állandóan gyarapodik a
    bankban, és minden nagyszerű. Ha minden nagyszerűen megy, az nem sokat jelent haldokolsz, és nem történik semmi. Az emberek talán tisztelnek, és amikor meghalsz, nagy temetést rendeznek a tiszteletedre. Jó, ez minden, és az újságokban megjelenik a képed, vezércikkek születnek, aztán mindenki megfeledkezik rólad. És te egész életedben csupán ezekért a dolgokért munkálkodtál?

    Vigyázz: az egész életedet eltékozolhatod hétköznapi, világi dolgokra. Felkell ismerni, hogy ezeknek az apró-cseprő dolgoknak nem érdemes túl nagy fontosságot tulajdonítani. Nem azt mondom, hogy jelentéktelenek, Azt mondom, hogy van jelentőségük, de nem akkora, mint hiszed.
    Vannak akik egész életükben gyűjtik a pénzt, aztán meghalnak. És sosem éltek. Egyetlen pillanatra sem volt részük a lüktető, áramló életben. Be voltak börtönözve a biztonságba, a megszokottba, a tekintélybe. A Mókuskerékben.

    Szeress, de ne vedd biztosra, hogy a nő holnap is elérhető lesz számodra. Ne várd el. És akkor veszélyesen élsz. Ne tedd kiszámíthatóvá a holnapot. Ne várj semmit, és állj készen bármire. Ezt értem én az alatt, amikor azt mondom, hogy élj veszélyesen elméd mélyén sose birtokold a társadat. Soha, egyetlen pillanatra se mondd azt: „hozzám tartozol". Hiszen hogyan tartozhatna hozzád egy másik ember? Amikor birtokolni kezded őt, ö is birtokolni kezd téged. És akkor már nem vagytok többé szerelmesek. Csak gyötritek, gyilkoljátok, megbénítjátok egymást.
    Ha valakit boldoggá teszel, miért akarna elmenni ? De ha boldogtalanná teszed, akkor miért maradna veled ?
    Dolgozz munkára szükség van, de ne hagyd, hogy kizárólag munkává váljon az egész életed. Legyen inkább játék, legyen a játék az életed középpontja. A munka is csak egyfajta játék legyen. Dolgozz irodában, dolgozz gyárban vagy üzletben, de csak azért, hogy maradjon időd és lehetőséged játszani. Ne engedd, hogy az életed robottá alacsonyodjon, mert az élet csak egy játék! A játék azt jelenti, hogy csak a tevékenység öröméért teszel valamit. Minél több dolgot élvezel önmaga miatt, annál elevenebbé válsz. Az életed természetesen állandó veszély lesz, szüntelen kockázat. De az életnek ilyennek kell lennie. A veszély is a részét képezi.
    Tulajdonképpen a jobb része, a legjobb része a kockázat. A legcsodálatosabb része a kockázat. Minden pillanata kockázat. Talán nem is vagy tisztában vele... Belélegzel, kilélegzel, és ott a veszély. Még kilégzéskor is - ki tudja, hogy a levegő visszatér-e még a tüdődbe vagy sem?
    Nem lehetsz bizonyos benne, nincs rá garancia.

    Veszélyesen élni azt jelenti, hogy megéled a lét minden pillanatát a maga végességében. Minden pillanatnak megvan a maga valódi értéke, és te nem félsz. Tudod, hogy ott a halál, és elfogadod a tényt, hogy ott a halál, nem rejtőzködsz előle, inkább nekiindulsz, és szembenézel vele. Kiélvezed a halállal való találkozás pillanatait. Azoknak a pillanatoknak az élvezetét, amikor közvetlen kapcsolatba kerülsz a halállal -amikor a halál szinte valósággá válik -, nevezem én veszélyes életnek.

    Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba.
    A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az birkához hasonló: az egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak azok járnak egyedül.
    Pedig mindegyikőtök szabadnak születik, csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget.
    A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei. A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel.

    A társadalom elrontott valamit az emberekben meghatározott okokból. Azt akarja, hogy rabszolga légy, hogy félelemben élj. Azt akarja, hogy mindig mohó légy, nagyravágyó, versengő. Azt akarja, hogy ne legyen benned szeretet, hogy harag és gyűlölet töltsön el. Azt akarja, hogy gyenge maradj, utánzó – egy indigómásolat. Nem akarja, hogy eredeti légy, egyedi és lázadó… nem.

    A tudást az embernek magának kell megtapasztalnia, nem pedig vakon elfogadnia mások tudását és hitét. Felejts el mindent, ami hiedelemrendszereket teremtene az elmédben. Ne kövess külső szabályokat. Egyetlen, kívülről rád erőltetett szabály sem lehet helyes, mert olyan emberek alkották, akik irányítani akarnak téged! egy Buddha, egy Jézus, egy Krisna, egy Mohamed. Ők nem szabályokat adtak az emberiségnek - szeretetet adtak. De előbb-utóbb a tanítványok összegyűlnek, és megalkotnak egy életvitelt szabályozó törvénykönyvet. Ha a Mester már nincs többé, és eltűnik a fény, mély sötétség borul rájuk, és szabályok után kezdenek tapogatózni, amelyeket követhetnek, mert a fény, amely mellett képesek voltak látni, nincs többé. Attól fogva már a szabályoktól függenek
    Látod a madarat, ahogy szárnyaival úszik a napsugárban az ég tengerén, és elbűvöl a szépsége. Úgy elbűvöl a szépsége, hogy elfogod a madarat és beteszed egy aranykalitkába. Azt hiszed, hogy az ugyanaz a madár? Felszínesen szemlélve igen, ugyanaz a madár, amelyik fent repült az égen – de ha mélyebben megvizsgálod, akkor látod, hogy az nem ugyanaz a madár, mert hova tűnt a végtelen tér, az ég hova tűnt a szabadság? Az arany kalitka lehet számodra értékes, de a madár számára értéketlen. A madár számára az egyetlen érték az életben a SZABADSÁG a végtelen égen. És ugyanez érvényes az emberi lényre is.
    A sikeres embernek végül mindig szembe kell néznie önmagával, és akkor a poklok poklát szenvedi el, mert eltékozolta az egész életét. Csak keresett és keresett és mindent ennek rendelt alá. Most győzött, de a szíve üres, a lelke sivár, és nincs mámor, nincs boldogság.
    Egy nap eljön a halál, de nem ez a lényeg. Nem a halál a gond. Ha halott egyéniségként élsz, az a probléma.

    Kisgyerekkora óta arra nevelnek szint mindenkit, hogy sikeres legyen, és életképes maradjon ebben a hatékonyságot követelő, versengő világban, Így hát csatlakozik a pénzért, sikerért, hírnévért, hatalomért, tiszteletért, és társadalmi elismerésért folytatott ambiciózus küzdelemhez és versenyhez. Már kisgyerekként megtanulja magáévá tenni szülei és tanárai, valamint a vezető érdekszervezetek, papok és politikusok céljait és értékrendjét anélkül, hogy bármit megkérdőjelezne. Így távolodik el valódi természetétől, eredeti lényétől, elveszti a céloktól független öröm, gyermeki ártatlanság, és játékos kreativitás képességét. Elszigetelődik saját teremtő lehetőségétől, a szeretet képességétől, a neveléstől, az élet iránti szenvedélyes vágytól…
    A társadalom nevelése halottá teszi a testét és az érzékeit, érzéktelenné és élettelenné teszi őt magát. Elveszti kapcsolatát saját benső minőségeivel, érzelmeivel, intuíciójával, a gyengédséggel a szeretettel. Fejorientált, hatékony, érzések nélküli robot lesz belőle.

    Amikor azt mondom, hogy "elveszett gyermekkor" az ártatlanságra gondolok - arra az ámulattal teli gyermeki tekintetre, amikor még nem tudtál semmit, nem volt semmid, mégis a világ tetején érezted magad. A csoda és az öröm aranypillanatai voltak azok: még nem tudtad, mi a feszültség, nem aggódtál, nem szorongtál semmi miatt - ezt az állapotot kell visszanyerned, ezt kell újból megtalálnod!

    Amikor a gyermek megszületik, teljesen érintetlen, tiszta, nincs még ráaggatva semmi. Ez a szépsége: a tükrét még semmilyen por nem homályosította el, így sokkal tisztábban lát. A lázadó fiatal a maga útját járja. A saját, legbensőbb vágyai szerint, és nem mások elvárásai szerint éli az életét. Soha nem engedik meg, hogy a valódi természeted szerint élj. Egy idő után a gyermek meghal benned, és már csak egy halott gyermeket hordozol a szívedben. Ez végleg elsorvasztja a jókedvedet: nem tudsz többé szívből nevetni, játszani, nem leszel képes élvezni az élet apró örömeit. Annyira megkomolyodsz, hogy az életed, ahelyett, hogy kitágulna, inkább összezsugorodik. Egy szabad egyéniséget nem lehet majd egykönnyen leigázni, nem lesz könnyű rávenni, hogy vonuljon be a hadseregbe, hogy másokat öljön, vagy saját magát ölesse meg. El lehet pusztítani, de soha nem lesznek rabszolgák, soha nem kötnek majd kompromisszumot.

    Persze így veszélyt jelentesz a politikai berendezkedésre, a társadalmi berendezkedésre, a vallási berendezkedésre. Veszélyt jelentesz a pápának, a papnak, a vezetőnek. Veszélyt jelent a fennálló helyzetre, a felépítményre.

    Amiről azt hiszed az egyéniséged, az pusztán a személységed. Az csupán a szüleid, a társadalom, a papok, politikusok, a nevelők, a környezeted alakította ki benned.

    Láttál már valaha depressziós fát? És szorongó madarat? Ugye nem? Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol.

    Láttad már, ahogy elmúlik az éjszaka? Még a mindennapi dolgokat is csak nagyon kevesen veszik észre... Láttad már, ahogy az este közeledik? Láttál már gyönyörű napfelkeltét? Mi úgy viselkedünk, mintha vakok lennénk. Egy ilyen csodálatos világba születtünk, és mégis saját nyomorúságunk kis pocsolyájában tengetjük az életünket. Pedig annyi öröm vesz körül mindenfelől... mindössze annyit kellene tenned, hogy észreveszed, és részt veszel benne, nem csak kívülről figyeled!

    Nincs mitől félned. Csak azt veszítheted el, amit el kell veszítened.

    Ha valaki más ad neked fegyelmi szabályzatot az sosem fog illeni hozzád; olyan lesz, mintha valaki más ruháját viselnéd. Vagy túl bő, vagy túl szűk lesz, és mindig egy kicsi bután fogod érezni magad benne.

    Nincs szükség rá, hogy az egész világot megváltoztasd, elég, ha magadat megváltoztatod, és máris változásnak indul a világ, hiszen te is része vagy.

    Amit el lehet tőled venni, az meg sem érdemli, hogy megtartsd. Amit pedig nem lehet tőled elvenni, azért miért aggódnál? - azt senki nem veheti el tőled, az lehetetlen. A valódi kincset nem veszítheted el.

    Ha dönteni kell, válaszd az ismeretlent, a kockázatosat, a veszélyeset, a bizonytalant és nem fogsz veszíteni.

    A jövő nyitott marad csődbe mehet a bank, elszökhet a feleséged valaki mással, meghalhat a férjed, hitványnak bizonyulhatnak a gyerekeid. Ki ismeri a jövőt? Talán megbetegszel, talán nyomorékká válsz. Ki ismeri a jövőt?
    Ha be akarod biztosítani a jövőt, akkor állandó félelemben fogsz élni. A biztonság nem lehetséges, tehát ha félsz a bizonytalanságtól, elpusztíthatatlan lesz a félelmed. Mindig ott marad, mindig reszketni fogsz – és közben elszalasztod a jelen pillanatot. A jövőbeli biztonság vágyával elpusztítod a jelent, ami az egyetlen hozzáférhető élet. És egyre erősebb lesz benned a reszketés, a félelem, a mohóság.

    És közben pontosan tudod, hogy még a holnapban sem lehetsz biztos!

    Be akarod biztosítani a jövőt, ami képtelenség. Tökéletes biztonságot akarsz a jövőben – amit nem lehet garantálni nem jellemző az élet természetére.

    A múlton rágódva nyalogatod a sebeidet, amik valóban fájók lehetnek, de ezzel már nincs mit tenni. Elmúlt. Megváltoztathatatlan. Átgondolhatod százszor, felteheted ezerszer a mi lett volna ha kérdést, ezzel nem fog változni semmi. Semmi! Bezárt ajtó mögött élsz. Olyan ez, mint egy levegő nélküli szoba. Friss levegőt csak Te engedhetsz be ebbe a szobába. A múlt emlékei alapján cselekszel, reagálsz sohasem a jelenre felelsz. Nem veszed észre, hogy ez a helyzet már nem az. Bizonyára sokszor találkozol ugyanazzal a kihívással, s már készen is állsz a válasszal: no, eddig sem sikerült, ugyan most miért is sikerülne? Az élet nem akar tréfát űzni Veled, nem azért hozza vissza újra és újra ugyanazt a kihívást. azt akarja, hogy másképp felelj! Az élet azt akarja, hogy minden egyes kihívásra találd meg a válaszodat a jelenben, s ne gépiesen reagálj. Találd meg a Te válaszodat. Soha ne nézz hátra, sohase foglalkozz a múlttal, ami elmúlt az örökké elmúlt, és a jövőre se gondolj, hiszen ami még nem jött el, az nincs itt. Ahogyan ugyanabba a folyóba sem tudsz kétszer belelépni, az életed is ugyanolyan: ez a nap már nem a tegnap és nem a holnap. Sose cipelj magaddal semmit a múltból a múlt nincs többé. Szabadulj meg minden pillanattól, akár megoldottad, akár nem. Többé már nem változtathatsz rajta. Hagyd magad mögött, ne cipeld magaddal a részeit, mert azok a részek nem engedik majd, hogy megoldd a jelen pillanat új kérdéseit. Éldd meg ezt a pillanatot a lehető legteljesebben, és hirtelen rádöbbensz, hogy ha teljesen megéled, megoldódik. Nincs szükség arra, hogy a megfejtésen töprengj. Az élet nem egy megoldandó probléma, hanem egy rejtély, amit meg kell élned. Ha teljesen megéled, azzal meg is fejted, és gyönyörűen, gazdagon lépsz ki belőle…

    Ha pusztán kötelességből teszel valamit nem szereted, egyszerűen kötelességként végzed, előbb-utóbb a foglyává válsz, és nagy problémát jelent majd, hogyan szabadulhatnál meg tőle. Csak figyeld meg a huszonnégy órás napodat, mennyi olyan dolgot teszel, amiből nem származik semmi örömöd, ami nem segíti a fejlődésed. Valójában, szeretnél megszabadulni tőlük. Ha túl sok olyan dolgot teszel az életedben, amitől tulajdonképpen szabadulni szeretnél, unintelligensen élsz.

    A filozófia olyan mintha egy vak ember próbálná megismerni a fényt, lexikális tudás halmazt begyűjthet róla. A filozófiák vallások csak buta embereknek valók.
    Filozófus: Ki teremtette az embert? – Isten, Ki teremtette a világegyetemet? – Isten És az Istent? …..
    Csak zavarodottságot kelt ott, ahol erre semmi szükség, ne vesződj filozófiai rendszerekkel és azok problémáival!