• HTS s3rg1nh00
    #82362
    OFF:Olvasd végig, mert csak úgy jó.

    A pap és a fél citrom esete

    Élt egyszer egy pap, aki esküje letétele után elindult
    világot látni.
    Hosszú éveken át vándorolt, mígnem elérkezett egy Isten
    háta mögötti
    kis faluba. Itt az általa hirdetett vallásban hittek, de
    templomuk
    nem volt; a legközelebbi, majd 25 km-re levő kisvárosba
    jártak
    templomba.
    A pap gondolt egyet, és az egyház támogatását kérve, a falu
    férfijainak segítségével saját templomot építtetett.
    Ettől kezdve
    minden vasárnap ő celebrálta a misét, adta össze a
    házasodókat és
    mondott imát a temetéseken.
    Sok év telt el így.
    Egy közönséges mise végeztével, egy kora tavaszi, hűvös
    vasárnap
    délelőttön, ahogy kiterelgette a gyülekezetet a
    templomból és zárta
    volna be a kaput, a templomkertbe lépett egy ismeretlen
    férfi.
    Szakadt ruhájában, koszosan odaállt a pap elé, és azt
    mondta:
    - Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
    A pap jó volt, és bár kicsit furcsállta a dolgot.
    Hátrament a paplakba, elővett egy citromot, félbe vágta,
    majd kivitte
    a férfinak és odaadta neki, aki hálásan tekintett vissza
    rá. Azonban
    a pap oldalát furdalta a kíváncsiság. Azt kérdezte:
    - Fiam, miért kell neked ez a fél citrom?
    A férfin erre jeges rémület lett úrrá, és mielőtt a pap
    egy szót
    szólhatott volna, kirobbant a templomkert kapuján, és
    elszelelt.
    Egy héttel később, megint csak kifele jövet a templomból
    a pap megint
    szembe találta magát a templomkertben a fickóval. Az így
    szólt:
    - Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
    A pap meglepődött, mind a férfi újabb felbukkanásán,
    mind az újabb,
    furcsa kérésen. Persze azért jó volt, hátra ment a
    paplakba, és hozta
    a fél citromot. A férfi kezébe nyomta, de rögtön rá is
    kérdezett:
    - Itt van fiam, de kérlek, áruld el, miért kell neked ez
    a fél
    citrom?
    A férfi láthatóan megrémült, és rögtön elfutott, azonban
    a pap sem
    volt rest, utána eredt. Csakhogy nem volt igazán jó
    kondícióban, még
    sosem futott ennyit és ilyen gyorsan, hát a falu végében
    kifulladt,
    és csaknem elájult.
    Arra gondolt, hogy hátha a jövő héten is eljön a különös
    alak, és
    akkor érdemes lenne tudnia tartani vele a lépést.
    Így hát a következő hetet szorgalmasan futóleckékkel
    töltötte.
    Megérte, mert, ahogy gondolta, a következő vasárnap
    ismét belépett a
    templomkertbe a furcsa idegen. A pap meg sem várta a
    kérését, jó
    volt, és hozta a lakából a fél citromot. A férfi e
    szavakkal fogadta:
    - Köszönöm, pap, hogy jó voltál, és adtál egy fél citromot.
    - Szóra sem érdemes, fiam, felelte a pap de kérlek,
    áruld el, miért
    kell neked ...
    A férfi már futott is kifele, de a pap szorosan a
    nyomában volt.
    Sokáig futottak, a pap már kezdett nagyon kifáradni,
    mire egy széles,
    sebes folyóhoz értek. Az idegen gondolkodás nélkül a
    folyóba vetette
    magát, és átúszta, majd eltűnt futva a túlparton. A pap
    nem tudta
    követni, mert nem tudott úszni. Bosszankodva tért haza.
    A következő hetet azzal töltötte, hogy naponta a
    25 km-re levő kisváros uszodájába járt gyakorolni, sőt,
    ha már ott
    volt, Arena márkájú úszónadrágot, és Nike futócipőt is
    vett magának.
    Izgatottan várta a vasárnapot; most már biztos volt
    benne, hogy a
    fura szerzet újra ellátogat hozzá.
    Vasárnap, ahogy bezárta a templomot, megnyikordult a
    kertkapu, és
    belépett a férfi:
    - Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot! A pap jó volt, hátrament,
    (felhúzta az úszónadrágot és a
    futócipőt
    is), fogta a fél citromot, és kivitte az idegennek:
    - Itt van, fiam, de áruld már el, kérlek, mire kell ez
    neked?
    A fickó megrémült, kirontott a kapun, a pap sebesen utána.
    Elérték a folyót, a férfi átúszta, a pap utána. A
    túlparton futott
    tovább, a pap követte. Egészen egy mély szakadék szélén
    álló, magas
    fáig futottak. A fickó macskaügyességgel felmászott, ám
    a pap nem
    tudott fára mászni, a földön maradt. Szitkokat szórt
    mindenre, ahogy
    baktatott hazafele.
    A következő héten a falubeliek furcsállva nézték, ahogy
    a pap minden
    nap a templom kertjében a fákra mászik, ide-oda ugrál,
    és egészében
    véve igen furcsán viselkedik. De a papot nem érdekelte,
    megszállottan
    gyakorolt, készült a találkozásra. Vasárnap már a mise
    előtt felvette
    reverendája alá az Arena úszónadrágot és a Nike
    futócipőt. Sőt, jó
    volt, és még a fél citromot is előre a zsebébe tette.
    Az átlagosnál jóval gyorsabban celebrálta a misét, és
    amint lehetett,
    megszabadult a gyülekezettől, és bemelegítésbe kezdett.
    Pontban,
    amikor a misének rendesen végződnie kellett volna, a
    kertkapun
    belépett az idegen férfi.
    - Pap, kérlek, légy jó, és ...
    A pap már nyújtotta is a fél citromot, miközben
    visszakérdezett:
    - Fiam, mire kell ez neked, az isten szerelmére?
    A férfi megrémülve rohant el, a pap utána. Futottak a
    folyóig,
    átúszták, futottak tovább a fáig, felmásztak rá.
    Itt a pap csaknem elkapta a figura grabancát, amikor az
    elkapott egy indát, és átlendült a másik oldalra.
    A pap azt hitte, idegbajt kap, de ekkor megpillantott
    egy másik
    indát. Nosza, megragadta, és átlendült ő is a
    szakadékon. Ott azonban
    nem várt akadályba ütközött: egy repülőgép-temető volt
    ott, ahol az
    egyik roncsban elzárta magát a férfi. A pap dühöngve
    járta többször
    is körbe a roncsot, de a szilárdan lezárt oldalajtón
    kívül nem talált
    bejáratot; azt kellet valahogyan kinyitnia.
    Csaknem őrjöngve tért haza. A következő hét minden
    napját a falu
    lakatosánál töltötte, ellesve a zárak kinyitásának
    minden lehetséges
    módját. Vasárnap futócipőben, úszónadrágban, hátán vízhatlan
    hátizsákba rejtett feszítővassal, lángvágóval,
    tolvajkulccsal és
    várva az
    idegent. Amaz csakhamar meg is érkezett.
    - Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
    - Itt van, fiam, nyújtotta a pap, mert jó volt, de
    közben cselesen
    megragadta a férfi csuklóját, magához húzta, és
    megszállottan villogó
    szemmel kérdezte: de mire kell ez neked?
    A fickón páni félelem lett úrrá, kitépte magát a pap
    kezéből, és
    elrohant, de a pap nagyon szorosan ott volt a nyomában.
    Száguldottak
    a folyóig, gyorsan áttempóztak rajta, futottak tovább a
    fáig,
    nyakukat törve másztak fel rá, egymás után átlendültek a
    szakadékon,
    a férfinak alig sikerült bezárnia a roncs ajtaját a pap
    előtt. Ő
    azonban nem állt meg, lekapta hátizsákját, elővarázsolta a
    szerszámokat, és ügyködni kezdett a zárral.
    Egy óra nem telt bele, a nehéz ajtó nyikorogva feltárult.
    Odabent az idegen rémülten vacogott, nagyon félt a pap
    ádáz és
    diadalittas tekintete láttán. A pap lassan odalépdelt a
    fickó elé,
    leguggolt, és nagyon halkan, barátságos mosolyra váltva,
    szelíden
    megkérdezte:
    - Fiam. Hetek óta kérsz tőlem fél citromot minden vasárnap.
    Nagyon szívesen adok, akár a jövőben is még többet, csak
    azt az egyet
    kérem tőled, hogy áruld el nekem: mire kell neked?
    - Rendben van, pap ... érkezett a remegő hangú felelet.
    Elmondom neked, de kérlek, légy jó, és ne mond el senkinek!
    A pap jó volt, és nem mondta el. .................
    ON