Informatika és tudomány

  • joebacsi
    #79966
    Beaunont

    A jó kis flak30-asomban üldögéltem és a szövetséges repülöket lödöztem Beaumontban, mikor átfogó támadás indítottak a franciák a város ellen. Csapataink nekiálltak felállítani a védelmet, ezért megfelelö biztonságban éreztem magam. Hamar rá kellett döbbennem mekkorát tévedtem. Egy Sherman tüzet nyitott rám. Nem akartam hinni a szememnek, mikor a távcsöben megpillantottam ezt a monstrumot. Egyrészt meglepett, hogy ilyen hamar áttörték a védelmünket, másrészt a pancser francia az ötödik lövésével sem végzett velem, így sikerült fedezékbe húzódnom.

    Vérszemet kaptam, ismertem a tank pontos helyét, a kezelöszemélyzete amatör, ezért felmarkoltam 4 db robbanóanyaggal töltött csomagot és elindultam célpontom felé. Mire odaértem a tankot már megsemmisítették. Nem tudtam örüljek-e ennek vagy sem. Gondoltam, sebaj, vannak itt még ellenséges harcjármüvek. Elindultam nyugatra, ahonnan legalább kettö tank géppuska és ágyútüze hallatszott. Két Shermant találtam egy fasor mellett, de a megközelítésük nem volt egyszerü, mert további tankok érkeztek nyugatról. Nem várhattam, minden egyes másodpercben, amit tétlenkedéssel töltök bajtársaim halhatnak meg a gyilkos ágyútüz által. Két Stuart elrobogott mellettem és a csörömpölésüket kihasználva észrevétlenül az elsö Sherman mellé kerültem. Az oktatáson látott helyre elhelyezve a robbanócsomagot hamarosan aranyos lángnyelvek csaptak ki a tankból. Sikeremen felbuzdulva a másik tankhoz rohantam, aki a várost löve szerintem észre sem vette a mögötte lévö társa ropogósra sütését. A sorsát ö sem kerülhette el.

    Északabbra tölem egy domb tetején további tankok lötték a várost. Elindultam feléjük. Félúton belebotlottam egy Lafflyba és egy csapat francia gyalogosba. Megvártam, míg a gyalogosok eltávolodtak a teherautótól, majd gránátokkal a kezemben megrohamoztam. három gránátot is rápazaroltam, de a kívánt lángnyelvek még ekkor sem csaptak fel a motortérböl. Puskámat markolva odaszaladtam megnézni a végeredményt. A soför és két másik gyalogos (akiket takarás miatt nem láttam) holttestét találtam. Folytattam utamat tovább a domb felé. Egy kis idöre el kellett bújnom, mivel egy Panhard száguldott el mellettem és a domb tetején a többi tank közelében megállt.

    Lelki szemeim elött ekkor egy Vaskereszt kezdett lebegni. Két tankot már kicsináltam, egy gyalogosszakasz utánpótlását felszámoltam, van még két szeretetcsomagom ami még két tanknak elég. Négy tank megsemmisítése egy küldetésen belül! Mekkora höstett. Az i-re azzal tenném fel a pontot, hogy a Panhard személyzetével a soför kémlelönyílásán belöve végeznék.

    A körülmények gyorsan visszarángattak a valóságba. Egy bokorban kuporogva kellett megvárnom, míg három további Stuart túlhalad rajtam, és megint belebotlottam egy Lafflyba és a vele érkezett gyalogosokba. Most bántam igazán, hogy az elözöre három gránátomat is elpazaroltam. Az egyetlen megmaradtat kézbe véve rohamra indultam. A sok veszélyes szituáció és az a tudat, ha mindent jól csinálok, jelentösen hozzájárulok a város felmentéséhez és rengeteg bajtársam életét menthetem meg, kikezdte az idegeimet. (na meg a Vaskereszt) Nem találtam el a gránáttal a teherautó. A robbanás után a soför egyböl indította a jármüvet. Alig maradt idöm a soförfülke mellé szaladni, menetböl kellett leadnom a lövéseket a soförre. Azon már meg sem lepödtem, hogy két francia ugrott le a platóról. Az egyik géppisztollyal a kezében pont az orrom elé. Azt hittem eljött a vég. Csak meg kellett volna húznia a ravaszt, engem biztosan lekaszál. A szerencse és a harctéri rutin mentett meg, csípöböl tüzelve mellkason löttem. A másiknál géppuska volt, ami még a puskánál is rosszabb közelharcban, így ö már nem jelentett gondot. Ijedten néztem körül, de szerencsére senkinek sem keltette fel a figyelmét a lövöldözés. A város felöl hallatszó csatazaj elnyomott minden mást.

    Rájöttem mennyire sebezhetö vagyok. Kit érdekel a kitüntetés, a vaskereszt, csak éljem túl ezt a napot. Viszont a kötelesség az kötelesség. Folytattam utam a domb teteje felé. Még maradt két robbanószerrel teli csomagom, márpedig addig nem megyek vissza, míg el nem használom öket.

    Társaim a városban elkeseredetten védekeztek. A dobtetön több francia tank roncsa füstölgött. A Panhardom még megvan, a Stuartok tovább nyomultak a város irányába. Elképsztö, mennyire sok tankjuk volt. Csupán a második támadási hullámuknál több mint tizet számoltam össze.

    Északnyugatról egy Somua érkezett, és nem messze tölem foglalt el löpozíciót. Ezzel a típussal már korábban is találkoztam, nem jelenthet gondot a felrobbantása. Óvatosan elkezdtem megközelíteni. Az óvatosság megint megtérül, egy Boforst vontató Laffy haladt el nem messze tölem a város irányába. Légierönknek természetesen nyoma sem látszott, a Boforsot a várost védö gyalogosaink ellen hozták. Ez csak azt jelenthette, hogy a védök kifogytak mindenböl, már csak a gyalogosaink kitartásának és önfeláldozásának köszönhetö, hogy a város még német kézen van. Visszatérve az S35-ösre a szokott helyre rögzítettem a csomagot majd fedezékbe rohantam. Robbanás hallatszott, majd meglepetésemre és ijedségemre meghallottam a tornyot mozgató motor hangját. Nem sikerült kárt okoznom a tankban! Pár perc bújócskázás kezdödött. Az én börömre ment ki a vásár, a türelmem végtelen volt. Az S35 feladta elindult vissza a támaszpontjára. Megpróbáltatásaim ezzel nem értek véget. Egy Laffly hangját hallottam felém közeledni. Keresztülhajtott a köztünk lévö bokorsoron, pontosan felém tartott. Több lövéssel végeztem a soförrel, majd megint kellemetlen meglepetés ért, ez is egy Bofors vontatott. Késön eszméltem, gránátom már nem volt, csak egy gyors sprintben reménykedhettem. Ha mellé tudok érni, megmenekülök. De a szerencsém elfogyott, robbanást hallottam mellettem és elsötétült a világ…………
    www.rdha.hu [bf 80k] [bf2 100k] KisKöcsögkör FTW!
    \"Az ország azé, aki teliszüli.\"