• Bala10
    #158985
    Vers

    >
    > Modern kislány vagyok nagy hibákkal teli,
    > a foglalkozásom: nem háztartásbeli.
    > Fozni én nem tudok, mosáshoz nem értek,
    > a házimunkához csöpp kedvet sem érzek.
    > Viszont egyet büszkén be merek vallani,
    > sok mindent nem tudok, de van ám valami:
    > Amihez én olyan pompásan értek,
    > mint kevés asszony ezen a vidéken.
    > Mert tudom azt bármiféle pózban,
    > közepes, gyors és lassú tempóban.
    > Tudom oldalt fekve, bedolve vagy háton,
    > mindig úgy csinálom, ahogy jónak látom.
    > Tudásom e téren több mint tökéletes,
    > s hogy hason is tudom, az csak természetes.
    > Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én,
    > mivel tanítóm volt egy fiatal legény.
    > Fiatal volt mégis jól megtanított o,
    > igaz, én sem voltam olyan tudatlan no.
    > Bevallom nekem is borsódzott a hátam,
    > mikor a fiúval eloször próbáltam.
    > Eleinte azt hittem leszakad az ég is,
    > lihegtem, szuszogtam, de csináltam mégis.
    > Idovel rájöttem mi ennek a titka,
    > s feltárult elottem mindennek a nyitja.
    > Késobb már oly rutint szerezhettem,
    > hogy tudásommal pénzt is kereshettem.
    > Csináltam én reggel, jó korán felkelve,
    > ilyenkor van ám az embernek rá kedve.
    > És nagyon boldogan vidáman muveltem,
    > még estefelé is, míg el nem szédültem.
    > Lehullt rólam a ruha, mint fazékról a zománc,
    > a testem olyan volt, mint a fénylo topáz.
    > Akad, aki gumisapkát húz fejére,
    > viszont ez a gyönyört csökkenti felére.
    > Ez az én gyengém, ezt el kéne hallgatnom,
    > én a nedvességet érezni akarom.
    > De hát mit nevettek, nem kell ezt megszólni,
    > és nem is kell mindjárt a rosszra gondolni.
    > Nincsen abba semmi, amit elmeséltem,
    > ha hiszitek, ha nem: az úszásról beszéltem.