Informatika és tudomány

  • GameOverrr
    #122906
    "Ha ezt az adm lehuzta, mi lehuztuk a másikat. igy tovább szépen körbe körbe. Se ök, se mi nem hagytunk védőket."

    Erről a jó öreg RISK nevű társasjáték jut eszembe. Aki nem ismerné, annak röviden a lényegét: A játéktéren fel volt rajzolva a Föld, a kontinensek pedig kisebb-nagyobb területekre bontva. Minél több ilyen terület (végső soron a világuralom) megszerzése volt a cél. A területekért zajló csata kimenetelét kockadobással kellet eldönteni. A szabályok úgy voltak kialakítva, hogy minél több katonád vesz részt az adott terület védésében/támadásában, annál több esélyed legyen a győzelemre. Így ha biztosra akartál menni csak a minimális számú katonát hagytad hátra, és hatalmas sereggel folytattad a hódító hadjáratot. Idővel elég szép számú seregek verbuválódtak, amikkel már világuralmi terveket lehetett szövögetni. Aztán ha nekilendült az ember egy ilyen hódító útnak, lehetett taktikázni, hogy sok embert hagyjon-e hátra, akik majd nagyobb eséllyel védik meg az adott területet, vagy csak egyet, és inkább vigyen mindenkit támadni, hátha sikerül minden területet megszerezni.

    Na ilyenkor fordultak elő hasonló jelenetek: Megindúlt az ember a nagy sereggel, gyorsan lerohanva az egész világot(védőket gyakorlatilag alig hagyva hátra), de ha meg ha az utolsó területet nem sikerült elfoglalnia, akkor meg a másik játékos következett, aki könnyűszerrel szerzett vissza minden területet. Így órákig mehetett ez a huzavona, lényegében teljesen értelmetlenül, anélkül hogy különösebben bármi is változott volna. Jó játék lett volna, de én már akkor is utáltam veszíteni, aztán kicsit nehezen viseltem, amikor éppen az én területeim buktak sorba(értsd: odab@sztam a francba az egész táblát, aztán még két hét múlva is a kis katonákat kerestük).