Louis De Funes|Blaireau
-
#10
A Horgász a pácban minden idők egyik legjobb farncia vígjátéka, és talán Funés legjobb filmje. Tipikusan olyan film, amelyet nem lehet megunni, mindig megnevettet.
A történet nagyon egyszerű, mégis a forgatókönyv minden sablontól mentes, nagyon frappánsan és aprólékosan van kidolgozva, sőt a filmet akár társadalomkritikaként is felfoghatjuk.
Blaireau, a környéken tevékenykedő orvgazda a vadászati- és horgászati-tilalom ellenére különféle vadakkal és halakkal látja el a kisváros lakóit. Lényegében senki nincs rossz véleménnyel róla a polgármester kivételével, aki csatlósaival mindig azon fáradozik, hogy tetten érje Blaireau-t. Blaireau pedig természetesen mindig kicsúszik a kezük közül.
Burleszkbe illő gegek és slapstickek gondoskodnak a helyzetkomikumról, emellett a jellemkomikumnak is nagy szerepe van. A legtöbb helyzet- és jellemkomikum Blaireau és Parju karakteréhez kapcsolódik. Kétségtelen, hogy az ő karakterük van a legjobban kidolgozva.
A komikum mellett a nagyszerű hangulatot a kisvárosi környezet idillikus bemutatása és a háttérzene is biztosítja.
Mindemellett a film legnagyobb pozitívuma Luis De Funés. Funés egyszerűen fürdik Blaireau szerepében. Nem csak a mozdulataival, hanem a mimikájával és a hangjával is óriási színészi alakítást mutat be. Nincs még egy olyan színész, aki az arcával olyan mozdulatokat tudna csinálni, mint amilyet Funés tudott. Nem igazán csípem Jim Carrey-t, de a mai színészek közül talán neki a legjobb az arcjátéka, bár Funés arcjátéka akkor is utánozhatatlan.
A filmhez készült magyar szinkron nagyon jó lett. Funés-t itt is, mint sok másik filmjében Balázs Péter szinkronizálta, aki megint kitett magáért.
A film bármilyen körülmények között képes jó szórakozást nyújtani, poénjain az idő vasfoga sem koptatott. Aki egyszer megnézi ezt a filmet, az soha nem fogja elfelejteni Blaireau aranyköpéseit („Gyere ide, Takarodj!”). Nem is csoda, hogy Funés-nek ez a film hozta meg az igazi hírnevet.
Film: 10/10