Ueshiba Moriheire - Aikido
-
Szepy2884 #287 Üdvözlök mindenkit! Amit most elmondanék, azt nem eme nemes és szép harcművészet ellen teszem, de sajnos mégis ehhez a témához kapcsolódik.
Szándékosan nem mondok helyszínt, mert nem a bosszú, hanem a fájdalom és csalódottság íratja velem e sorokat.
Tegnap vettem részt a harmadik Aikido edzésemen, amikor sajnálatos módon megsérültem. Beleakadt a bal lábam kisujja és a mellette lévő lábujjam az edzőpartnerem gi-jébe és így kissé oldalra tört. Szerencsétlen véletlen, bár elkerülhető lett volna, ha a partner nem terpesztve térdel, hanem áll, ahogy az elő volt írva. De nem hibáztatom őt, hiszen nem tudhatta. Viszont amikor fetrengtem a fájdalomtól, senki nem jött segítségemre, csak bámultak, mint a bornyú és az edzést vezető mester is csak idétlen kérdéseket tudott csak feltenni. Igaz nem ordítottam és nem nyavalyogtam, csak fogamat összeszorítva tűrtem és még egy kis mosolyt is sikerült erőltetnem az arcomra jelezve és bízva, hogy talán mégsincs baj. Kis idő múlva sikerült feltápászkodnom, de a sérült lábamra nem tudtam rá állni, így fél lábon szökdécselve mentem átöltözni. A pólómat kissé bevizezve hideg borogatást tettem a lábamra és visszamentem dojoba a kispadra és néztem az edzést, hogy ha csinálni nem is, de nézve tanuljam a technikákat, és hátha az edzés végére sikerül cipőt húzni és rendesen hazamenni. A lábam nem javult. Amikor végére ért az edzés és mindenki a levezető gyakorlatokat végezte, minden erőmet összeszedve elindultam haza, fél lábon ugrálva. Nem jutottam messzire, amikor átugrálva egy egész foci pályát meg álltam kissé megpihenni, amikor láttam, hogy tisztes távolból (csak hogy ne kelljen segíteni), sunnyogtak mögöttem az edző társaim. Szerencsére mégis akadt egy tisztaszívű harcos, aki megszánva az elesettet kocsijával elvitt a legközelebbi buszmegállóba. Ezúton is szeretnék neki köszönetet mondani, viszont a „sensei”-re az óta is neheztelek, hiszen ő felel a tanítványokért, mint a hajós kapitány az utasokért, de még csak annyit sem mondott hogy: „vki segítsen már neki” vagy hogy egyáltalán jól vagy?
Hát csak ennyit a harcművészet szellemiségéről miszerint segítsd az elesetteket!