Eurobarca | Hivatalos honlap
El Classicó OFF/FLAME/Vita Topik
-
#653
F.I.G.O.; azaz Foci, Izgalom, Gyűlölet, az Orvtámadó
Írta: spider8
--------------------------------------------------------------------------------
Az FC Barcelona - Real Madrid párosítás mindig magában hordozza az első három szót, de 2000 nyara óta ezeken a rangadókon legtöbbször az a bizonyos orvtámadó kapja a legnagyobb szerepet.
Sokat lehet(ne) vitatkozni azon, hogy melyik a legjobb, leghírhedtebb, legizgalmasabb, legrégebbi "örökrangadó" párosítás a kontinensen, de ha véletlenszerűen rákérdezünk, akkor bizony nagyon sokan a Barca-Real összecsapást említik meg elsőként. Európa többi futballnagyhatalmának esetében többnyire a klasszikus derbi mérkőzések kerülnek ilyenkor terítékre, amelyeknek ugye az az ismertetőjelük, hogy a két említett gárda egy azon városban székel. Ilyen például a Manchester City és a United párosítása Angliában, avagy a Milan-Internazionale összecsapás a talján ligában, de hosszasan sorolhatnánk még a példákat. A különböző városok esetében is mindenhol előfordulnak egymást gyűlölő szurkolótáborok és kiemelt rangadók, de ez esetben az Ajax-Feyenoord, az Inter-Juve, a PSG-OM és a többi nagy összecsapás mind-mind "feledésbe merül" ha a Barca-Real csemegéről van szó.
Egy átlagos katalán szurkoló már a mérkőzés előtt minimum egy héttel "transzba esik", s nem lehet vele másról beszélgetni, mint a Barca-Real mérkőzésről és arról, hogy 5-0-ra, 6-0-ra esetleg 7-0-ra győz-e szeretett csapata. Ellentmondás esetén pedig legjobb esetben is "ütésváltás" várható (ez sokkal biztosabb, mint a meteorológiai intézet időjárás előrejelzései). A szeretett gránátvörös-kék, FCB címeres mezben a zöld gyepre lépő játékosok természetesen különös bánásmódnak örvendezhetnek, sokukat Istenként kezelnek az elvakult drukkerek. A lila-fehér színkavalkád ennek a szöges ellentéte, s ha a Barca a tűz, akkor a Real a víz, ha a katalán csapat a fehér, akkor a királyi gárda a fekete, szóval ha a Barca játékosai Istenek, akkor a madridi focisták maguk a megtestesült Gonoszok. Történetünk főszereplője egy "messziről jött idegen", aki a szomszédos Portugália földjéről érkezett Spanyolországba. Az FC Barcelona játékosaként Figo kivívta magának a tiszteletet, rajongtak érte, s Istenként kezelték, ami egy portugál esetében egész egyszerűen csoda, mondhatni a világ nyolcadik csodája. A remek középpályásnak ez, a csapatkapitányi cím, és a pénz nem volt elég, így az "Isten a fejére esett"- szindróma áldozata lett és elkövette a "Katalán Bibliába" foglalt nyolcadik fő bűnt és az FC Barcelona csapatától az ősi rivális, fővárosi Real Madrid gárdájához szerződött.
Egy átlagos Barca szurkoló nem szeret csalódni, nem szereti ha elárulják és nem szereti a Real Madridot (a nem szeret és a nem szereti kifejezések helyett használhatóak még a gyűlöl és a gyűlöli szavak is). Így lett az addig népszerű, Istenként tisztelt, tenyéren hordozott labdazsonglőr Figoból első számú közellenség, főgonosz, lófejű júdás, falábú zsoldos, s minden hasonló amit a katalán drukkerek fantáziája megenged ("egy átlagos" Barcaból a Realhoz szerződő labdarúgó élete már csak ilyen). A portugál világklasszis legrosszabb rémálmaiban sem szerepelnek olyan dolgok, mint amiket ezeken a rangadókon kap. Szülei, felesége, s gyermekei számára sem szerez belépőjegyeket a VIP-páholyba, s a meccs előtti és utáni hetekben a TV-nézésre, internetezésre, újság olvasásra sem buzdítja ismerőseit, barátait. Egy futballista természetesen ezen a szinten mindig profin kell, hogy gondolkodjon és a saját illetve családja érdekeit kell szem előtt tartania, de azért ennek a döntésnek a súlyát valószínűleg ő sem érezte át teljesen. A Nou Campban vívott mérkőzéseken kapott hideget-meleget, repült már be a pályára disznófej, s egyéb nyalánkságok, úgyhogy Luis Figo valószínűleg már több százszor is megbánta, hogy így cselekedett, de a szurkolók valószínűleg örökre megjegyezték maguknak a portugált, s aktív sportpályafutása után is jobban tesz majd ha minimum 50 km-es körzetben elkerüli Barcelona városát.