Improve#43
Ezzel kapcsolatban jutott eszembe:
Emlékszem még anno (tán általános iskolás lehettem, nyári napköziben?) néztünk valamilyen furcsa "meséket". Igazából film volt (nem rajzolt) és egy "mesemondó" mondta el a történeteket. (Ha valaki tudja mi a címe légyszi írja meg)
Az egyikben egy ember valahogyan egyezséget kötött az ördöggel: meggyógyíthatta a haldoklókat. Kapott egy homokórát vagy mit és azon keresztül ha egy haldoklót nézett láthatta hogy ott van-e mellette az ördög vagy sem. Ha nem volt ott akkor megmenthette meggyógyíthatta, ha ott volt nem tehetett semmit mert az ördögnek új halottra volt szüksége.
Egyszer egy fontos ember haldoklott, és ott volt az ördög. Hogy megmentse azt kívánta vigye el inkább őt. Kapott egy zsákot még régebben egy tündértől amibe bármit belekívánhatott. Aztán az ördögöt belekívánta a zsákba és rákötötte egy fára. Azthitte hogy milyen jót tett a világgal. Aztán egy idő után látta ahogy egyre több idős, öreg ember gyűlt össze aki már alig tudott mozogni, fájt mindene és várt. Vártak a halálra. Mert eljött a halál ideje és ők ezt tudták. Aztán szabadon engedte az ördögöt, aki folytatta a dolgát, kivéve hogy őt nem merte soha elvinni, pedig már ő is ment volna. A pokolból kihozott sok lelket és a mennyország kapujához vitte őket, de őt nem engedték be. Odaadta a zsákot egyiküknek, hogy kívánja bele ha már bent van, de a mennybe bejutva mindent elfelejtett a lélek. Így Örökre a földön ragadt...
Ezt a töténetet azért írtam le mert szerintem érdemes rajta elgondolkodni mindenkinek, az "örök élet" hajhászása helyett.