Pepito#9
A műszaki feladat nem az volt igazán, hogy a GPS mérések nyomán végigmenni az előírt pályán. Ezt egy gimnazista (bocs, ha megsértettem a kisebbeket) megírja, ha egy jó API-t definialnak neki a gépészek. Píszofkék.
Az igazi feladat a terepen való tájékozódás volt.
Igazi távérzékelési felad vérprofi mérnökök számára.
Ha belegondoltok kb. harmincas átlagsebességet kellett volna teljesíteni a gépeknek. Ez durván 10 m/s. Ennél a tempónál a fékút már túlságosan hosszú ahhoz képest, hogy egy kiálló (egyébként halálos) betonoszlop detektálása szinte lehetetlen, mert a parallaxis kicsi még NAGYON sztereó kamerákat használva is. (Oké, most blöfföltem, de ha akarjátok kiszámomolom nektek :)))
És a tengelytörő gödrökről ne is essen szó!!
Radar? Milyen radar? Mekkora felbontással?
Egyedül valamilyen pásztázó lézer jöhetne szóba az ismerős megoldások közül, amit valószínűleg használtak többen is. De az iszonyat számítási kapacitást igényel.
Gondoljatok bele, hogy mit is csinál a computer tomográf (CT).
No UGYANEZT kellett volna a fiúnak megcsináni realtime a megfelelő minőségű képalkotáshoz valahogy.
Nem átmenő, hanem visszaverődő sugarakkal.
Nem 360 fokos rálátással hanem mondjuk 10 fokossal.
Nem sikban, hanem térben.
Realtime.
Úgy, hogy közben mozognak és amíg a beam az egyik végponttól a másikig ér az autó már megtett 10 centit, ami helyből meghatározza a felbontás élességét.
És a feladat nem az volt, hogy szimplán kikerülni az akadályokat, hanem megtalálni az utat. Kormányozni, felmérni viszonylag széles tértartományt. Mindezt 10 m/s sebességnél.
Ez a lézeres pásztázó dolog nem kivitelezhető térmodel-alkotási módszer ebben az esetben. Szerintem!
~~~~
És az adatok értelmezése csak ez után következik. Annak módszertana még a képalkotásnál is összetettebb. És számításigényesebb.
~~~~~
No, de miben is jobb az ember?
Alapvetően: az ember-autó rendszer ANALÓG módon viselkedik. Nem is jó szó az analóg... Folytonos. Ez a jó szó. A diszkrét ellentéte. Ebből a szempontból mindegy, hogy digitális, vagy analóg.
A mai algoritmusaink nehezek képesek kezelni a folytonosságot. Az elsuhanó fa számomra folytonosan jelenlévő tereptárgy, nem kell pillanatról pillanatra felismernem es figyelmeztetnem magam a jelenlétére. Ellenben a számítógép számára feladat megtalálni az előző fázisokban már megtalált objektumot, még akkor is, ha jó becslése van arra, hol kell keresni a képen.
stb., stb.
Ugyanakkor ismeretlen TEREPen az ember is eléggé lelassul. Még akor is, ha ki van taposva az út (ld. sivatagi rally.) És hibázik is, tengelyt is tör.
~~~~~
Valójában a csoda kategória, hogy volt, amelyik ilyen messzire elment.