\"Porból lettünk, porrá leszünk\"
-
#2164
Buborékot fújó fiatal csillag
Szerző: Kovács József | 2007. november 19., hétfő
A Spitzer űrteleszkóp legújabb felvételén két nagytömegű gázbuborékot kifújó, éppen születőfélben lévő csillag látható.
A Földtől 1140 fényévre lévő nagyon fiatal képződmény ún. Herbig-Haro objektum, katalógusjele HH 46/47.
A felvétel infravörös szűrőkön keresztül (kék: 3,6 mikron, zöld: 4,5 és 5,8 mikron, vörös: 24 mikron) készített képek számítógépes kombinációja. A csillag maga a kép közepétől kicsit balra felfelé látható fényes folt, a két buborék pedig a csillag két oldalán elnyúlva figyelhető meg. A zöld színű füstszerűen gomolygó anyag forró molekuláris hidrogén, míg a kékes szín a intersztelláris por által szórt csillagfény.
![]()
A HH 46/47 katalógusjelű Herbig-Haro objektum a Spitzer űrteleszkóp számítógépes eljárásokkal komponált és javított felvételén.
(NASA/JPL-Caltech)
A buborékok akkor keletkeztek, amikor a csillagról 200-300 km/s-os sebességgel kifelé mozgó gázáramok beleütköztek a HH 46/47-et körülvevő kozmikus gáz- és porfelhőkbe. A buborékok végén látható vörös foltok forró kén és vas jelenlétére utalnak a lökésfrontok és a környező anyag aktuális találkozási pontjain.
A pasadenai Jet Propulsion Laboratory munkatársa, T. Velusamy szerint az égitest körüli korongot, melyből később bolygók is keletkezhetnek, a csillag gravitációs tere által a környező térből befogott por és gáz hízlalja. Az elképzelések szerint ez addig tart, amíg a csillag beinduló erős csillagszele és gázáramai az utánpótlást el nem fújják. A Spitzer infravörös hullámhossz-tartományban működő rendkívül érzékeny eszközeivel részletesen is tanulmányozhatók a vastag por- és gázburokba ágyazott csillagok és környezetük közötti kölcsönhatások.
A Spitzer felvételeinek javítására Pasadenában egy új képfeldolgozási eljárást is kifejlesztettek, ez az ún. nagyfelbontású dekonvolúció (Hi-Res deconvolution), melynek segítségével csökkenthető a csillag képének teleszkóp általi elkenése, így a kép élesíthető, tisztítható, ezáltal a csillag körüli emisszió részletesebben tanulmányozható. A HH 46/47 részletgazdag képe is ennek a technikának köszönhető.
Az eredményeket taglaló szakcikk az Astrophysical Journal Letters c. folyóirat októberi számában jelent meg.
Forrás: Spitzer NR, 2007.11.08.
