\"Porból lettünk, porrá leszünk\"
-
#2136
Füstölgő csillagok
Szerző: Kiss László | 2007. augusztus 14., kedd
Francia és brazil csillagászok sűrű porfelhőt mutattak ki egy csillag körül, ami megerősíti az objektum hirtelen elhalványodásaira vonatkozó elméletet.
felhívás
Az R Corona Borealis (vagy röviden RCB) típusú csillagok szuperóriás objektumok előrejelezhetetlen és szélsőségesen tág határok közötti fényváltozással. Az elsőként felfedezett R CrB-ről elnevezett osztályba mindössze néhány tucat csillag tartozik, s Napunknál jellemzően 50-100-szor nagyobb égitestek. Változásuk nagyon jellegzetes: néhány évente váratlan elhalványodások történnek, amikor az adott csillag néhány hét alatt akár ezerszer halványabbá válhat nyugalmi állapotánál. Évtizedek óta elfogadott elmélet, hogy ezeket a jelenségeket a csillagok körül hirtelen besűrűsödő porfelhők okozzák, melyek természetes szűrőként blokkolják a központi égitest sugárzását.
A "lepöffenő porfelhők" modellje szerint az RCB csillagok folyamatosan veszítik tömegüket. A ledobódó anyag távolodása közben folyamatosan hűl, majd egy bizonyos hőmérséklet elérésével porszemcsék válnak ki a szénben gazdag gázanyagban. Ha ez az új porfelhő éppen a földi észlelő látóirányába esik, a csillag fényét elnyelve előidézi az RCB típusra jellemző elhalványodást. Az egyre távolodó felhő később kiritkul, így az átlátszóvá válást követően a rendszer visszanyeri eredeti fényességét.
Az RY Sagittarii (RY Sgr) a déli égbolt legfényesebb RCB típusú változója, s ennél a csillagnál sikerült 2004-ben először detektálni az elmélet által évtizedek óta megjósolt porcsomók létét. A kb. 6000 fényév távolságban levő csillag körül az ESO VLT infravörös adaptív optikás kamerájával jól látható porfelhőket detektáltak, amelyek az akkori képeken több száz csillagsugárnyi távolságban voltak a központtól. Kérdés azonban, hogy mennyivel közelebb keletkeztek?
![]()
Az RY Sgr és csillagkörüli porfelhői a VLT NACO műszerével. A bal oldali kép 2 mikronos, a jobb oldali 4 mikronos hullámhosszon mutatja az RY Sgr-t ővező burok aszimmetriáit, ami elsőként igazolta a "lepöffenő porfelhők" elméletét.
Patrick de Laverny (Observatoire de la Cote d'Azur) és munkatársai erre keresték a választ, amihez az ESO VLTI-t, azaz a 8,2 m-es óriástávcsövek fényét egyesítő interferométert használták. Két óriástávcső-pár kölcsönös interferogramjait kombinálva előállították az RY Sgr-t övező 110 Csillagászati Egységnyi térrész képét (ez mindössze néhány tized ívmásodpercnyi parányi égterület).
Kiderült, hogy az RY Sgr-t mintegy 120 csillagsugárnyi óriási burok övezi. Ennél is fontosabb eredmény, hogy alig 30 Cs.E. távolságban is már találtak egy porfelhőt, ami kb. 100 csillagsugár távolságnak felel meg. Ez pedig mindeddig a valaha észlelt legközelebbi porfelhõ egy RCB csillag közelében; egyelőre még mindig túl távoli detektálás a porfelhők kikondenzálódására vonatkozó elméletek tesztelésére, de jelzi, hogy a technikai fejlődés egyre közelebb hozza a pontos választ. A két versengő elképzelés szerint vagy 1-2 csillagsugár, vagy pedig 20 csillagsugár távolságban kezdődik a porképződés, attól függően, hogy mit tételezünk fel a csillagról ledobódó anyag összetételéről, valamint fizikai-kémiai tulajdonságairól. Ennek eldöntésére még nagyobb felbontású észlelésekre lesz szükség, amihez a jelenleg működő interferométerek további fejlesztése várhatóan meghozza a kívánt érzékenységet.
Forrás: ESO-PR-34/07
