\"Porból lettünk, porrá leszünk\"
-
#2093
Higanyfelhők egy csillagon
2007. június 27., szerda, 9:09
Első alkalommal sikerült meteorológiai jellegű folyamatok nyomát megfigyelni egy csillag légkörében lévő higanyfelhőknél.
![]()
A higanyfelhők eloszlásának változása 1998 és 2004 között
A csillagok légkörében elsősorban a mágneses térhez kapcsolódó jelenségek okoznak furcsaságokat, inhomogenitásokat. Az általános nézet jórészt a Nap megfigyeléséből táplálkozik, ahol a különböző légköri jelenségek (napfoltok, fáklyamezők, protuberanciák stb.) látványosan kapcsolódnak a mágneses térhez.
A 97 fényévre lévő Alfa Andromedae csillag azonban ennek ellenkezőjére mutat példát. Az Alpheratz vagy Sirrah néven is ismert égitest valójában egy kettős rendszer, amelynek tagjai 97 naponta kerülik meg egymást. A B színképtípusú főkomponens kb. 200-szor több energiát bocsát ki a Napunknál, felszíni hőmérséklete mintegy 13 ezer fok. Sajátos égitest, légkörében rendellenesen sok higany és magnézium figyelhető meg.
A hasonló összetételt mutató csillagok légkörében az ott feldúsult elemek eloszlásában már sokszor mutattak ki erős inhomogenitásokat. Ilyenkor a higanyatomok helyenként felhők formájában koncentrálódnak.
Az ilyen elemdúsulások kialakulását elősegíti, hogy a nagytömegű csillagok külső rétegeiben nincsenek olyan erős keverőhatások, mint amilyenek pl. a Napnál megfigyelhetők. Ezek hiányában változatos elemdúsulások alakulhatnak ki a légkör meghatározott tartományaiban, amelyeket azután a mágneses tér tovább változtat.
Oleg Kochukhov (Uppsala University) és kollégái az Alfa Andromedae hétéves megfigyelés-sorozatával első alkalommal találtak példát arra, amikor számottevő mágneses tér nélkül történik ilyen anyagelkülönülés. A csillag forgása során az összetétel mért változásaiból kimutatták, hogy a légkör egyes részei között a higany koncentrációjában 10 ezerszeres különbségek mutatkoznak. A legtöbb higanyfelhő az egyenlítői térségben jelentkezett, feltehetőleg a közeli társ árapályhatása miatt. Az így kialakult mintázat időben is változásokat mutatott.
A jelenségért feltehetőleg nem a mágneses tér felel, hanem a csillag légkörében zajló egyéb folyamatok. Utóbbiak részben az óriásbolygók atmoszférájában fellépő jelenségekre emlékeztetnek - azt is mondhatjuk, hogy első alkalommal sikerült egy csillag légkörének meteorológiai jellegű folyamatait szemügyre venni. A változások pontos oka még nem ismert, de fontos szerepe lehet benne az atomok diffúziójának és a társ gravitációs tere keltette árapálynak.
Kereszturi Ákos
