\"Porból lettünk, porrá leszünk\"
-
#2076
Feltárulnak a Titan titkai
Szerző: Szalai Tamás | 2007. június 10., vasárnap
Két és fél évvel a Huygens-szonda történelmi leszállása után a szakemberek újabb eredményeket hoztak nyilvánosságra a Szaturnusz legnagyobb holdjáról.
Az Európai Űrügynökség (ESA) Huygens nevű leszálló egysége hét évnyi, a Cassini űrszonda fedélzetén töltött utazást követően 2005. január 14-én szállt le a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titan felszínére. A két és fél órás légköri ereszkedés után a Huygens további 70 percig sugározta a felszínről az adatokat a Cassini felé – s bár a földi irányítóközpont hibájából (a keringő egység egyik antennáját nem aktiválták) a mérési adatok csaknem fele elveszett, így is számos új információval lettünk gazdagabbak.
A programban résztvevő tudósok először 2005 decemberében publikálták az előzetes eredményeket, melyek már akkor is sokat ígérőek voltak. Másfél év elteltével az adatok feldolgozása még mindig folyik, s a kutatók egyre több részletet megismernek a Naprendszer legkülönlegesebb bolygóholdjáról. A legújabb eredmények a Planetary and Space Science folyóirat különszámában jelentek meg.
![]()
A Huygens első felvételeiből összeállított kompozit tájkép a Titan felszínéről. A szonda ekkor kb. 8 km-es magasságban volt, a felbontás 20 m/pixel.
A modellezések segítségével a Titán egyre inkább szemlélhető működő világként, s egyre több szempontból kezd hasonlóságokat mutatni a Földdel. A Huygens mérései alapján a hold légköre a vártnál is átlátszatlanabb, amit a porrészecskék (aeroszolok) jelenléte okoz. Az aeroszolok vizsgálatában a szakembereket egy speciális, a Titan atmoszférájának szimulálására alkalmas kamra is segíti.
![]()
A hold egyik csatornarendszere (felül), valamint a feltehetőleg metánfolyások nyomán lezajlott eróziós folyamatok nyomai (alul).
Kb. 40 km-es magasságban a rendkívül sűrű szmogréteg ritkulni kezdett, és a Huygens elkészíthette az első felvételeket az égitest felszínéről. A képeken látványos, különleges táj tárult a szakemberek szeme elé: egy dinamikusan változó felszíné, melyen nagy valószínűséggel az előre megjósolt, folyékony metán a fő formáló erő. Bár a különböző mérési adatok jó ideig megosztották a tudományos közvéleményt (sok szakember alternatív magyarázatokat részesített előnyben a felszíni metánfolyásokkal szemben), mára – felhasználva a holdat többször megközelítő Cassini-szonda eredményeit is – egyre inkább ténynek tekinthető a Titanon lévő, folyékony halmazállapotú metán létezése. Sőt, a tudósokat újabban egy igen alacsony frekvenciájú, rádióhullámú sugárzás is izgalomban tartja: ha sikerül bebizonyítani, hogy a sugárzás természetes eredetű, akkor vizsgálatával betekinthetünk a hold kérge alá, s akár még egy felszín alatti metánóceán is kimutathatóvá válna.
![]()
A felszínen zajló tektonikus és metánfolyások általi tevékenység bemutatása. A kék nyilak a tektonikus mintákat jelzik, a zöldek pedig a folyási irányokat mutatják. A vörös vonal a folyadékgyűjtő medencék elválasztását, a fehér kereszt a Huygens leszállóhelyét jelöli.
A Huygens ereszkedés közben a Titanon uralkodó széljárásokat is tanulmányozta. Az eredményeket felhasználó, legújabb modellek alapján a hold légköre egyetlen hatalmas áramlási zóna, melyben a gázanyag folyamatosan cirkulál a pólusok között. Az adatok feldolgozását nehezítette a Cassini fedélzetén fellépő technikai anomália, melynek következtében a Huygens Doppler Wind Experiment műszerének közvetlen mérései a szelekről elvesztek. A szakembereknek azonban – a szondák rádiójeleit vevő földi rádiótávcsövekkel – fáradságos munkával sikerült rekonstruálni az ereszkedő Huygens mozgásait a Titan légkörében, ami lehetővé tette a szélerősség változásainak meghatározását különböző magasságokon.
Két és fél évvel a helyszíni mérések után az adatok feldolgozása jelenleg is zajlik, s várható, hogy a részletes elemzés minden eddiginél pontosabb képet fog adni a Naprendszer egyik legérdekesebb égitestjéről.
Forrás: Az ESA híroldala
