\"Porból lettünk, porrá leszünk\"
-
#2054
Három új szaturnuszhold
Szerző: Sárneczky Krisztián | 2007. május 26., szombat
Miközben a Cassini-szonda évek óta vizsgálja a Szaturnuszt és környezetét, földi óriástávcsövekkel újabb és újabb holdakat fedeznek fel a gyűrűs bolygó körül.
A Hawaii-szigeteken felállított 8,2 m-es Subaru-reflektorral Scott S. Sheppard, David Jewitt és Jan Kleyna három újabb kísérőt fedezett fel a Szaturnusz körül. Ezzel a gyűrűs bolygó ismert holdjainak száma 59-re emelkedett, így már csak néggyel van lemaradva a 63 holdat számláló Jupiter mögött. A most talált kísérők több millió km távolságban keringenek az óriásbolygótól, ezért nem akadhatott rájuk az ennél közelebb keringő Cassini szonda. Az amerikai csillagászok több éve folyó kutatásaik során összesen 63 távoli, irregulárisnak mondott kísérőt fedeztek fel a négy óriásbolygó körül. Míg a reguláris holdak együtt keletkeztek anyabolygójukkal, ezeket a kísérőiket csak később fogták be. Jól megfigyelhető, hogy hasonló pályán keringő családokat alkotnak, vagyis egy nagyobb égitest szétesésével keletkeztek, amelyeket minden bizonnyal a befogás során ébredő árapály erők daraboltak fel.
![]()
A japánok 8,2 m-es Subaru-reflektora a világ egyik legnagyobb és legmodernebb távcsöve
A mostani felfedezések a tavaly megtalált nyolc szaturnuszhold keresése és követése közben történtek. A 24 magnitúdós S/2007 S 1 január 16-ai és 17-ei felvételeken mutatkozott először, majd miután februárban és márciusban is megfigyelték, kiderült, hogy tavaly négy éjszakán is sikerült már lefotózni, csak az akkori megfigyeléseket a pályaszámítók nem tudták összeilleszteni. A 7 km átmérőjű hold a két direkt irányban keringő család egyikébe tartozik, annak ötödik ismert tagja. Keringési ideje 895 nap (2,45 év), pályahajlása 49,9 fok.
![]()
A Szaturnusz 2006-ban ismert 47 holdjának pályája. Az irreguláris holdak nagy távolságban és rendezetlenül eloszló pályákon keringenek (Jewitt és munkatársai, Scientific American, 2006 augusztus)
A rendre 24,5 és 25 magnitúdós S/2007 S2 és S/2007 S3 január 18-án került rá a felvételekre. Az 5-6 km átmérőjű égitestek a legnépesebb, majdnem húsz tagot számláló, 170-175 fok körüli pályahajlást mutató családba tartoznak. Ez azt jelenti, hogy majdnem pontosan a Szaturnusz egyenlítői síkjában keringenek, de a bolygó forgási irányával ellentétes, retrográd irányban. A három ismert retrográd családból ez a legtávolabbi, tagjaik átlagosan 20 millió km-re járnak a gyűrűs bolygótól, keringési idejük 3-4 földi év. A Földről nézve másfél foknál messzebbre is eltávolodhatnak a Szaturnusztól, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy a tízmilliárdszor(!) fényesebb bolygó mellett észrevegyük őket.
![]()
A Szaturnusz legnagyobb irreguláris holdja, a 200 km átmérőjű Phoebe a Cassini-szonda 2004. június 11-én készült fotóján
Ide kapcsolódó hír, hogy az IAU Planetary System Nomenclature nevű munkacsoportja áprilisban egy jupiterhold és 13 szaturnuszhold nevét és jelölését véglegesítette. Ezek a következők:
Jupiter XLIX Kore = S/2003 J 14
Saturn XXXVI Aegir = S/2004 S 10
Saturn XXXVII Bebhionn = S/2004 S 11
Saturn XXXVIII Bergelmir = S/2004 S 15
Saturn XXXIX Bestla = S/2004 S 18
Saturn XL Farbauti = S/2004 S 9
Saturn XLI Fenrir = S/2004 S 16
Saturn XLII Fornjot = S/2004 S 8
Saturn XLIII Hati = S/2004 S 14
Saturn XLIV Hyrokkin = S/2004 S 19
Saturn XLV Kari = S/2006 S 2
Saturn XLVI Loge = S/2006 S 5
Saturn XLVII Skoll = S/2006 S 8
Saturn XLVIII Surtur = S/2006 S 7
