\"Porból lettünk, porrá leszünk\"
-
#2027
A Föld második holdja
2007. április 30., hétfő
A 6R10DB9 ideiglenes elnevezésű, néhány méter átmérőjű égitest immár harmadik keringését kezdte meg bolygónk körül, amióta tavaly szeptemberben átmenetileg Föld körüli pályára állt. A furcsa égitest június 14-én éri el perigeumát, majd elhagyja a Föld-Hold rendszert.
Tavaly szeptember 14-én egy szokványosnak tűnő, 19,3 magnitúdós földközeli kisbolygót rögzítettek a Catalina Sky Survey 68 cm-es Schmidt-távcsövének felvételein. A megfigyelt koordinátákra azonban nem lehetett Nap körüli pályát illeszteni. Gyorsan kiderült, hogy a néhány méter átmérőjű égitest bolygónk körül kering! Mivel azonban pályája szinte merőleges a Hold pályasíkjára, nem maradhat hosszú ideig a közelünkben. Három keringés után, szeptember elején elhagyja bolygónk környezetét. Mint a mellékelt ábrán látható, a pályára állás utáni első földközelsége január 3-án, a második pedig március 25-én volt. A harmadik, egyben legkisebb távolságú perigeum június 14-én lesz, amely után olyan sebességre gyorsul, ami a Föld-Hold rendszer elhagyására kényszeríti. Felfedezése után mindkét földközelség alkalmával észlelték a 19 magnitúdós objektumot, így minden bizonnyal a júniusi esemény sem marad rejtve előlünk.
![]()
Peter Birtwhistle március 20-ai felvétele 176 (!) darab hat másodperces kép összegzésével született. A Geminiben járó halovány égitestet az inzertben kinagyítva láthatjuk.
![]()
Az égitest mozgása a Föld-Hold rendszerben 2006 áprilisa és 2007 szeptembere között a Sky and Telescope nyomán.
Fontos kérdés, hogy vajon milyen pályán keringett az égitest mielőtt befogtuk volna? Annyi bizonyos, hogy közel kör alakú, a Földéhez nagyon hasonló pályán járhatott. Megeshet, hogy a 60-as, 70-es évek egyik űrkísérlete során Nap körüli pályára állt rakétafokozat, bár ekkor a kis tömeg miatt már észlelnünk kellett volna a Nap sugárnyomása okozta pályaváltozást. Mivel ilyet eddig nem tapasztaltak, a kutatók többsége inkább egy természetes eredetű, tömör égitestre gyanakszik. A kérdést a júniusi perigeum idején végzett spektroszkópiai mérésekkel lehetne végérvényesen eldönteni, hiszen egy földközeli kisbolygó és egy speciális festékkel borított rakétafokozat egészen másként veri vissza a napfényt.
