Szal...
-
#51
Na akkor most én mesélek valami, ami a bátyámmal történt meg.
A tesóm Baján lakott, ahol a hírhedt Sugovica van, ami a Duna egy mellékága. Ebben a folyóban évente átlagosan 3 fullad meg. Tesó szemtanúja volt egynek. Épp a Petőfi-szigeten volt a haverjaival, mikor nagyon távolról egy ember rémült orditozása csapta meg a fülüket. Lementek a folyóhoz, megnézni mi történt és azt látták, hogy egy ember épp fuldoklik a vízban, akinek a barátja ordibálja, hogy "Segítség, mindjárt megfullad!". Emberek tucatjai özönlöttek a helyszínre. Az esettől a tesómék kb 500 méterre voltak, szal ők nem sokat tehettek (ezzel nem azt mondom, hogy tettek volna valamit, de a tesómat ismerve igen). Szal az emberektől kb. 20 méterre fuldoklott a fiú, de seni nem ugrott be a vízbe (még a haverja sem). Ekkor megjelent egy vizibicikli, rajta két srác. Látták mi történt és odamentek. Egy karnyújtásnyira voltak a fuldoklótól, és NEM SEGÍTETTEK NEKI!!! A fiú meghalt. Ezek után pedig a vizibiciklisek szépen tovább mentek. Tesómék kiakadta és odaordítozták mindenféle csúnyát a két srácnak.
Nos ezen a sztorin nagyon kiakadtam. Én elhiszem, hogy az a két fiú nem akart rosszat. Egyszerűen a sok gyáva magyar ember nem mer semmit se csinálni, nehogy neki valami baja legyen. Az biztos, hogy a régi magyarok vére már nincs nagyon bennünk. Hagyjuk, hogy a kormány azt tegyen velünk amit csak akar, meg hogy az országunkat is ide-oda cibálják. Régen ebből már egy baromi nagy forradalom lett volna. De inkább hagyjuk ezt; visszatérve az előző sztorihoz, azt nem tudom megérteni, hogy mitől lettek ilyenek az emberek. Az biztos, hogy a két srácnak a történtek után valami hihetetlenűl nagy lelki stresszük lett. Bár ha nem, azon se lepődnék meg.