SG Fórumozók Képtára - http://tagok.sg.hu/keptar/
Nincs "Szívkirályevolúsün", képzeld oda, ha fáj!Képberakás előtt olvasd el: Gyakran Ismételt Kérdések
-
DecenS #27289 Szerintem köze van a megszokáshoz. A gyengeséghez nem feltétlenül.
Egy párkapcsolatban evidens, hogy mindkét ember változik. Bár ez párkapcsolaton kívül is igaz. A lényeg, hogy többé kevésbé egész életünk folyamán változunk, hisz kölcsönhatásban vagyunk a környzetünkben lévő emberekkel. Nap mint nap. Az egyik leghangsúlyosabb ember, akivel kölcsönhatásban vagy, nyilván a mindenkori párod. Megteszel a kedvéért olyan dolgokat, amiket egyébként nem kéne megtenned; többnyire mindezt azért, hogy bizonyos nézeteltéréseket, súrlódásokat elkerülj a kapcsolaton belül. Jobb esetben ez kölcsönös. Apró darabokat mindketten feladtok magatokból. Ez szerintem természetes. És persze észrevétlenül is formálódsz a másik mellett. Összeszoktok.
Azt hiszem, nincs olyan párkapcsolat, ami ne igényelne mindkét fél részéről bizonyos kompromisszumokat. Persze, sokan beleesnek a hibába, hogy túl sok mindent adnak fel magukból. Olyan dolgokat, amik adott esetben már a személyiségüket is csorbítja, vagy elnyomja. Ez hosszú távon sehova sem vezet. Ideig óráig az ember urrá tud lenni a saját személyiségén, de hosszú távon nem. Előbb-utóbb kibújik a szög a zsákból. Szóval mielőtt az ember meghoz egy ilyen döntést - ti. kompromisszumot köt önmagával - alaposan végig kéne gondolnia, hogy amit cselekszik, az mennyire ellentétes az ő legbelsőbb énjével, és mennyire nem. Itt persze már az is bejön a képbe, hogy milyen kevéssé ismerjük csak önmagunkat (is) - hát még a párunkat. Szóval ez a kérdés rengeteg dimenzióból áll.
Grimbusz a közel 5 éves kapcsolata utána, gondolom, azokat a dolgokat tette helyre önmagában, amiket a párja kedvéért változtatott meg korábban.