Az Univerzum - néhány tény, amelynek ismerete megkönnyíti benne az életet:
-
#671
A rovar egy csepp szünetet tartott, hogy magához tér-
jen eksztázisából, majd egyik csápjával kinyúlt, hogy fel-
emeljen egy csengő telefont.
Egy fémes kéz szakította félbe a mozdulatát.
-Elnézést - mondta a fémes kéz tulajdonosa, olyan
hangon, amelytől egy szentimentalizmusra hajló rovar
azonnal sírógörcsöt kapott volna.
Ez itt egy másféle rovar volt, és ráadásul ki nem áll-
hatta a robotokat.
-Uram? - vetette oda. - Segíthetek valamiben?
-Kétlem - felelte Marvin.
-Nos, ebben az esetben, ha megbocsát... - A csengő
telefonok száma időközben hatra emelkedett. A rovarnak
millió intéznivalója lett volna.
-Rajtam senki nem segíthet - sóhajtotta gyászosan
Marvin.
-Értettem, uram. Nos...
-Nem mintha bárki is megpróbálna, persze. - A fémes
kéz erőtlenül hullott le a rovar csápjáról. A robot feje
csüggedten előrebillent.
-Valóban? - kérdezte gúnyosan a rovar.
-Mert, kérdem én, ki látná értelmét, hogy segítsen egy
hitvány roboton?
-Sajnálom, uram, de ha...
-Úgy értem, kinek van abból haszna, ha kedves és
segítőkész egy robothoz, amelyből hiányzik a háladatos-
sági áramkör?
-És önből hiányzik? - mondta a rovar szemlátomást
képtelenül arra, hogy kikecmeregjen a párbeszédből.
-Még nem adódott rá alkalom, hogy kiderüljön - tá-
jékoztatta Marvin.
-Ide hallgasson, maga nyomorult fémkupac. Maga be-
illeszkedési zavarokkal küszködő mosógép...
-Meg se kérdezi tőlem, hogy mit akarok?
A rovar szünetet tartott. Hirtelen kidugta hosszú, vé-
kony nyelvét, megnyalta a szemeit, aztán ismét vissza-
rántotta a szájába.
-Miért, volna értelme? - kérdezte.
-Van valaminek egyáltalán? - vágta rá Marvin.
-Ki vele, mit akar?
-Keresek valakit.
-Kit? - sziszegte a rovar.
-Zaphod Beeblebroxot - feletle Marvin. - Ott van hátul.
A rovar remegett a dühtől. Alig bírt megszólalni.
-Akkor meg mért engem nyaggat?! - visította.
-Csak beszélgetni szerettem volna valakivel - közölte
Marvin.
-Micsoda?!
-Siralmas, mi?