Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #9958
    Szokásos kutyafuttában készült el... :)


    NAVY SEAL


    Történelem:

    Az amerikai haderőnemek egyik jellemzője, hogy mindegyiknek megvan a saját különlegesen kiképzett speciális osztaga, sőt, volt mikor több is akadt egy-egy haderőnemnél. A Navy Seal az amerikai haditengerészet speciális alakulata, feladatuk az ellenséges területre való észrevétlen bejutás, ott a stra.

    A történeti háttere a II.VH-ig nyúl vissza, az USA hadba való lépése után kezdődtek meg a haditengerészet első ilyen csoportjának felállítására. A program főhadiszállása a Tengerészeti Különleges Feladatok Központja (Naval Special Warfare Center) nevet kapta. Az első egység a Felderítők és Támadók (Scouts & Raiders - a Raider inkább fosztogatót jelent, dehát...) nevet kapta, és 1942 Októberében álltak fel, majd egy hónappal később már bevetésre is mentek Észak-Afrikába a Fáklya hadművelet keretében (ők voltak az első európában harcba vetett amerikai egység a II.VH-ban). Később végigharcolták az egész európai harcteret, Sziciliától kezdve Anzión át Normandiáig. 1943-ban két másik Felderítő és Támadó osztagot is létrehoztak, a második a csendes-óceáni hadszintéren, a harmadik pedig Kínában harcolt. A második csapat feladata az volt, hogy a fő támadási hullám előtt jussanak még a partra, és az ellenség hátába kerülve bénitsák meg a kommunikációt és semlegesítsék a partvédelmi erődítéseket. Még 1942-ben hoztak létre egy robbantási feladatokra specializált kisebb egységet, amely 1944-ben önálló egységbe szerveződtek: ők lettek a Tengerészet Harci Robbantó Egysége (Naval Combat Demolition Unit), fő feladatuk a partmenti akadályok felrobbantása partraszálláskor. 1943-ban egy újabb csoport felállátást kezdték meg: a Stratégiai Feladatok Operációs Úszóinak Hivatalát (Office of Strategic Services Operational Swimmers - azt a tökkelütöttet, aki egy ilyen nevet kitalált... - Cifu). Az egység búvárfeladatok ellátására specializálódótt, az ellenséges kikőtökbe való rejtett, víz alatti behatolás és ott szabotázsfeladatok elvégzése. Hasonló búváregység létrejött robbantási feladatkörben is, ők voltak a Víz Alatti Robbantó Csapatok (Underwater Demoliton Teams), a partraszállások elött a víz alatti akadályok felrobbantása, illetve a telepített aknák hatástalanítása volt a feladatuk. A búvárok az első időkben mindössze úszónadrágot, békalábat és búvárszemüveget viseltek, de a háború végére már zárt ciklusú légzőberendezést is rendszeresítették náluk.

    Szintén a második világháború alatt hozták létre a fenti osztagoktól független Speciális Csónakos Egységeket (Special Boat Units), amelyek gyorsjáratú torpedóhajóikkal (Patrol Boat, Torpedo - PT) a partmenti vizeken járőr feladatokat, gyors támadó-rohamokat és felderítést végeztek, valamint ők rakták parta, majd szedték össze a diverzáns egységeket. Először csak a csendes-óceániai hadszintéren (pl. ők mentették ki McArthur tábornokot is a Fülöp-szigetekről), majd 1944-től az európai hadszintéren is működtek.

    A háború után alaposan leépítették az egységeket, de 1950-ben a Koreai háború újra munkát adott nekik. Az egységek a Különleges Feladatok Csoportja (Special Operations Group) alá lettek beosztva, és a Víz Alatti Robbantók több sikeres támadást is végrehajtottak a partmenti hidak és vasuti pályák ellen. Az Incsoni partraszálláskor a búvárok jelölték ki a kellően mély útvonalakat a hajóknak, végezték a révkalauz szerepét, végezték az aknamentesítést, de ők tisztitották meg a hajócsavarokat is a rájuk tekeredő növényektől és kötelektől.

    Az következő nagy változás Kennedy elnök kormányzásba lépésekor jött el: a nem-hagyományos harcmodor (Unconventional Warfare) alkalmazását tüzte ki célúl a katonai különleges erőknek. A hadseregnél ezt a feladatkört a zöldsapkások (Green Beret) látták el, a haditengerészet pedig az egységeinek összeolvasztásából hozta létre a SEAL Egy és Kettő osztagokat. A SEAL a SEa, Air, Land szókból származik, utalva arra, hogy "hároméltűek", vagyis vízi harcmodor mellett a légideszant és a szárazföldi harcmodorral is bírnak - noha többször is hangoztatták már, hogy névválasztásnak nincs köze a "seal" szóhoz (ami annyit tesz angolul, hogy fóka), értelemszerűen nehéz elhinni, hogy a rövidítésnél ez nem játszott szerepet...

    A SEAL feladatai köré tartozik a gerilla hadviselés a harcvonalak mögött, vagyis az ellenséges szállítási útvonalak zaklatása, tisztek likvidálása, kommunikációs vonalak megrongálása, stb. Továbbá a baráti egységek kiképzése a gerilla hadviselésre, közvetlen támadó- vagy túszmentési akciók, valamint a mélységi felderítés, amikor a feladat az, hogy az ellenséges katonai csapatok helyzetésről, mozgásáról, erejéről, illetve a stratégiai fontosságú célpontokról minél több információval láthassák el a vezetést.

    A SEAL szinte rögtön indult is Vietnámba, ahol a Dél-Vietnami különleges erőket képezték ki partmenti szabotázsakciókra. A SEAL egységek hamarosan a folyami járőrözésben is részt vettek, folyódeltákban és partmenti részeken végeztek feladatokat. 1966-ban a SEAL csapatok már direkt akciókban is részt vettek, és folyamatosan több osztag is bevetésen volt egészen 1971-ig, amikor az aktív harcoló SEAL csapatokat kivonták, az utolsó kiképzési feladatot ellátó SEAL katonák 1973-ban hagyták el Vietnamot.


    A SEAL team One a Vietnami háború idején.


    1983-ban a haditengerészet az addig külön tevékenykedő búváregységeket is beolvasztotta a SEAL-be, egyetlen egységbe tömörítve a különleges kiképzésű katonáit. A SEAL részt vett az 1983-as Grenada invázióban, az 1989-es Panamai harcokban, az 1990-es Öböl-háborúban, illetve bevetésre kerültek Szomáliában, Boszniában, Haiti-n és Libériában.

    A SEAL az 1980-as évek végén az újonan megalakult US SOCOM "fennhatósága" alá került, a SOCOM egyesíti az Amerikai Légierő, a Haditengerészet és a Hadsereg speciális erőit egyetlen parancsnokság alá (érdekesség: a Tengerészgyalogság a mai napig elzárkózik attól, hogy csatlakozzon a SOCOM-hoz).


    Felszerelés, harceszközök, harcmodor:

    Tengeri harcjárművek:

    A SEAL egységek indulhatnak a haditengerészet felszini hadihajóiról, illetve az átalakított nukleáris meghajtású tengeralattjárókról. Miután a rejtett partrajutáskor inkább ez utóbbiak dominálnak, a haditengerészet az 1970-es évektől intenzíven dolgozott azon, hogy minél jobb megoldást találjon a kommandósok szállítására és indítására.


    A SEAL SDV csapata gyakorlatozik valahol a karibi-tengeren.


    A SEAL Delivery Vehicle Team ONE és TWO a két erre a feladatra kiképzett egység. A nukleáris meghajtású vadásztengeralattjárók közül többet is képessé tettek, hogy a hátukon elvigyék a SEAL-ek biztonságos kizsilipeléséhez szükséges "Száraz Fedélzeti Menedéket" (Dry Deck Shelter), a torony mögötti légzsilipre csatlakozik, kb. 12m hosszú, 2.5méter széles és ugyanilyen magas, három részből áll, az első rész egy nyomás alá helyezhető gömb, ahol szükség esetén a sérült búvárokat elsősegélyben lehet részesíteni, a második része az "átjáróház", ahol a tengeralattjáróba belsejébe vagy a többi részlegbe lehet eljutni, a hátsó rész pedig egy elárasztható "kikötőállás", ahol egyszerre 20 SEAL búvár és pár felfújható gumicsónak (CRRC - Combat Rubber Raiding Craft) fér, tehát a katonák innen indulnak, és ide térnek vissza, a második "púp" az első mellett van, ez az SRV (SEAL Delivery System, egy minitengeralattjáró) "hangárja". A DDS-el felszerelt ismert, aktív hajóegységek a Los Angeles-osztályból: Los Angeles (SSN 688), USS Dallas (SSN 700), USS Buffalo (SSN 715), USS Philadelphia (SSN 690), és az USS La Jolla (SSN 701). Ezen kívűl az USS Jimmy Carter (SSN 23) és majd a négy átalakított Ohio-osztályú SSGN (nevezetesen az USS Ohio (SSBN-726), az USS Michigen (SSBN-727), az USS Florida (SSBN-728) és az USS Georgia (SSBN-729)).

    Az SDV-ről tudni kell, hogy "nedves" tengeralattjáró, tehát nincs nyomásálló teste, az utasok gyakorlatilag búvárfelszerelésben ülnek a tengeralattjáróban, amely el van árasztva tengervízzel. Éppen emiatt az SDV-t nemrég kezdte kiváltani az ASDS, ez egy mintegy 60 tonnás "száraz" mini-tengeralattjáró, a mintegy húsz méter hosszú jármű belső, nyomásálló testében két fős legénység mellett maximum 16 főt szállíthat (sok felszerelés esetén kevesebbet), a sebessége 8 csomó felett van, a meghajtásról egy 67 lóerős villanymotor gondoskodik. Az ASDS előnye, hogy nem igényli a DDS-t, működéséhez egy "kikötőágy" kell csak az SSN/SSBN/SSGN tornya mögé, ahova csatlakozhat. Jelenleg az USS Greenville (SSN 772) és az USS Charlotte (SSN 766) tengókon már ott figyel ez a "kikötőágy", valamint az Ohio-osztályú SSGN-ekre kerülnek még ilyenek, amelyek két-két ASDS-t képesek majd szállítani a tervek szerint.



    A CRRC általános használatú gumicsónak, a SEAL-ek egyik legsűrűbben használt vizi járműve.


    Partmenti műveletekhez a CRRC-kkel végzik a partraszállást, de a járőrözésre és az utánpótlásra nagyobb hajó kell, ez a Merev Testű Felfújható Csónak (Rigid-hull Inflatable Boat), amely ~360km-es hatótávolsággal és 46 csomós végsebességel rendelkezik.



    Az RHIB.


    Ennek egy nagyobb, komolyabb alternatívája a teljesen merev testű Mark V. SOC, amely üzemszerű vízkiszorítása ~57 tonna, szállítható C-5 és C-17 repülőgépekkel , és 5 fegyverállással rendelkezik, 12.7mm-es és 7.62mm-es géppuskák és 40mm-es gránátvetők részére. Főleg a drogcsempészek elleni harcban, és hasonló feladatoknál veszik igénybe.


    A Mark V. SOC


    A legnagyobb, SEAL-ek számára "készült" hajó a PC-1 Cyclone osztály, amely csaknem 400 tonnás vízkiszorítása már tekintélyt parancsoló, de fegyverzete, amely 25mm-es gépágyúból, 12.7mm-es géppuskákból és 40mm-es gránátvetőkből áll, inkább csak a SEAL-ek közvetlen támogatását szolgája. A PC-1 feladata a partmenti vizek hajóforgalmának ellenőrzése, illetve adott esetben a SEAL csapatok nagyobb hatótávolságú szállítása, hiszen a PC-1 akár 10 napig távol lehet bázisától.

    Légideszant:

    A SEAL-ek ejtőernyős kiképzést is kapnak, mind bekötött, mind szabadeséses ugrással bevethetőek, a légierő vagy a haditengerészet bármely erre alkalmas légi járművéről. A SEAL-en belül a SEAL team SIX (vagyis a SEAL hatos csapata) a légideszant-specialista, a HALO (Magasban Való Kiugrás, Alacsonyan Való Ernyőnyitás) esetén 10km-nél is magasabbról, Oxigénmaszkban ugranak, majd alacsonyan nyitják az ernyőt, hogy a lehető legrövidebb ideig legyenek láthatóak, illetve célpontok. A HAHO (Magasban Való Kigrás, Magasban Való Ernyőnyitás) egy trükkösebb, és még nehezebb bevetési formula, de lehetővé teszi, hogy északa, civil gépből kiugorva, civil légifolyosókból a felfedezés esélye nélkül elsiklanak akár több km-re is a kiugrási ponttól. Az ugrás közben végig formációban maradnak, hogy ne veszíthessék el egymást.

    A bevetés azonban mehet helikopterekről, kötélhágcsókról is, épületek tetejére, utcák közepére, vagy a partmenti vizekbe is.

    Szárazföldi bevetések:

    A SEAL minden egyes klimatikus régióra külön specializált egységgel rendelkezik, a SEAL team One és Four képezi a dzsungelharcosokat, főleg M4A1-ekkel, M16/M203-al és M-60 géppuskákkal illetve sörétes puskákkal rendelkeznek. A SEAL team Two és Five a mérsékelt égövre koncentrál, ők rendelkeznek hagyományosan a SEAL legjobb mesterlövészeivel. A SEAL team Three és Eight pedig a sivatagos körülmények között érzi legjobban magát.


    A Sivatagi "Fókák".



    Az egységek szabvány szárazföldi járműve mindössze két fő típusra, a HMMWV-re (a jól ismert Hummer) és a sivatagi "rohamkocsira", a DPV (Desert Patrol Vehicle) terjed ki.

    Fegyverek:



    A SEAL ugyan a SOCOM alá tartozik, de különleges elvárásai vannak a fegyvereivel kapcsolatban: ellent kell állniuk a sós víznek, és a 30 méteres mélységnek is legalább két órán át. Legfőbb fegyvereik (a képeket az esetek többségében mellőzném, szvsz már így is fél óra lesz, amíg bejönnek):

    Sig-Sauer P226

    A standard oldalfegyverük, a 9mm-es Sig messze földön híres rendkívűli strapabíróságáról, minőségéről és megbízhatóságáról. A hadsereg oldalfegyver tenderén mégis elbukott - a SEAL-ek azonban mégis inkább őt választották.

    Smith & Wesson .357 Magnum

    Egyes SEAL katonák az oldalfegyverüktől első sorban 100%-os megbízhatóságot, és brutális tűzerőt várnak. A forgópisztoly ettől azonban még viszonylag ritkán használt fegyverük.

    Mk.23 Mod 0

    A HK SOCOM számára készített .45 ACP űrméretű oldalfegyvere. Az amerikai különleges erőknél még mindig a .45-ös a legnépszerűbb kaliber, így a SEAL-eknél is gyakorli látvány. Alaptartozéka a hangtompító és a lézeres célzóberendezés.

    HK MP5-N

    A Navy SEAL az 1980-as évek elején rendszeresítette az MP5-öt, főleg a jól kontrolálhatósága és a megbízhatósága miatt, a SEAL egységek első számú közelharci (CQB) fegyvere volt, de az utóbbi időben ezen feladatkörben is egyre inkább kiszorítja az M4A1.

    M4A1 Sopmod

    A SOCOM "szabvány" fegyvercsomagja, az alapja egy M4A1, amelyre a szabvány rögzítősinek segítségével a legkülönfélébb célzóberendezések és kiegészítők rögzíthetőek, továbbá tartalmaz egy mozdulattal felszerelhető hangtompítót és fegyverre felszerelhető az M230 gránátvető is.

    M21

    Az M21 az M14-es kizárólag egyes lövésre képes, kompozit előágyas mesterlövész változata, mely még mindig nagy népszerűségnek örvend az amerikai katonai egységeknél.

    AKM-47

    A SEAL katonák mélységi felderítéseknél illetve diverzáns akcióknál sűrűn fordulnak az "ellenség" fegyveréhez, a Kalasnyikov használata nem árulja el őket azon helyeken, ahol az M4A1 megtenné (pl. nem maradnak láthatóan amerikai eredetű hüvelyek, a fegyver hangja és torkolattüze alapján sem azonosítani a katonákat, stb.).

    Mk.43




    Emlékeztek? Anno azt mondtam, hogy az amerikai hadsereg és a tengerészgyalogás már kivonta az M-60-at. Nos a SEAL nem. Az Mk.43, leánykori nevén az M60E4 bizony még mindig hadrendben van. A kifejezetten a SEAL számára készült M60E4 'Commando' szabvány szereléksinekkel készül a SOPMOD kiegészítők számára és ez a SEAL általánosan használt géppuskája.

    Remington 700

    A SEAL is használja a népszerű Remington mesterlövészfegyvert, mégpedig .300 Winchester Magnum űrméretben.

    McMillan M88

    Az McMillan .50BMG kaliberű toló-forgózáras mesterlövészpuskája a nehéz mesterlövész ill. rombolófegyvere a SEAL-eknek, az effektív lőtávolsága körülbelül 1600 méter.


    Kiképzés:

    A kiképzési központjuk Kaliforniában, Coronado tengerpartján, illetve a San Diego-i öbölben és a San Clemente szigeten van. A SEAL-ek kiképzése kétségkívül az egyik legkeményebb az összes különleges alakulat közül, igaz, a szélsőséges feladatok miatt (egy mocsáros területen három napig bújkálni és megfigyelni az úton elhaladó autókat, egy tengerparti rész megfigyelése a viharos, jéghideg tengerből, stb.) ez elvárás - egy jobb érzésű katona valószinüleg inkább dezertálna, minthogy elvállalja ezen feladatokat.

    Szóval, a SEAL aspiránsunk amennyiben nem tiszt, elmegy a Haditengerészet Alapkiképzési Központjába (ha tiszt, akkor valamely Haditengerész Tiszti Főiskolára), a kezdeti elvárások a következők:

    -Legfeljebb 28 éves férfi vagy.
    -Megcsinálod a merülési tesztet (hogy képes vagy-e egyáltalán elviselni azt, hogy a fejed a víz alá kerül)
    -A látásod 20/40 (ill. a másik szemen 20/70-es) vagy jobb, nem lehetsz színvak vagy színtévesztő.
    -Megcsinálod a fizikai tesztet, amely a következő:
    500 yard úszás melltempóban, szintidő 12:30, utána 10 perc pihenő
    legalább 42 fekvőtámasz két percen belül, utána 2 perc pihenő
    legalább 50 felülés két percen belül, utána 2 perc pihenő
    legalább 8 felhúzódszkodás, időlimit nincs, utána 10 perc pihenő
    1.5 mérföld futás, szintidő 11:30




    Ha ez megvan, akkor kezdődik a következő szint: Alapszintű Víz Alatti Robbantási kiképzés. Ez egy négy szintű, folyamatos, igen megterhelő fizikai teszt, amely alatt a kiképzők megállapíthatják, hogy mely kadétok azok, amelyek nem képesek teljesíteni a rájuk váró nehézségeket. Az első szint 2-3 mérföld futásból, 1-2 mérföld úszásból, és akadálypályából áll, a szintideje pedig folyamatosan csökken. A fázis alatt továbbá alapvető hajózási ismereteket, kötélkezelést és csomózást (víz alatt is) és elsősegélynyújtást tanulnak, továbbá gyakorolják, hogy összekötött lábakkal és hátrakötött kezekkel hogy boldoguljanak vízben (pl. szökési kisérletnél). Az 5 hét végén legalább 50 yardot kell leúszni a víz alatt. Aztán jön pokoli hét: 5 napos szüntelen futás, úszás, akadálypálya, gyakorlatozás a jéghideg vízben, miközben legfelljebb 2 órát aludhatnak naponta. A legutolsó 3 hét alatt alapvető víz alatti robbantási kiképzést kapnak.

    A második fázis folyamatos fizikai tesztjei tovább nehezednek: 12 mérföldes futás a laza tengerparti homokban, négy mérföldes úszás a nyílt óceánban. A második fázis főleg a vizi kiképzésre helyezi a hangsúlyt, elkezdik a búvárkiképzés alapjait is, de még medencében. Aztán ennek befejezése után már zárt ciklusú légzőberendezéssel folytatják már a partmenti vizekben a tájozódási merüléseket.

    A harmadik fázis a szárazföldi harci kiképzés. A fizikai teszt 14 mérföld futás és 5.5 mérföld úszás az óceánban. A kiképzés ezen része lényegében megfelel egy "átlag" különleges erőknél tapasztalhatónál, közelharci kiképzés, fegyveres kiképzés, taktikai kiképzés. A végén egy 5 napos szimulált bevetés lesz a teszt, főleg éjjeli felderítő és gerillaműveletekkel.

    Ez után jön a végső fázis, miután a SEAL-eknél minden egyes egység specializálódott valamire, a kiképzés első három fázisán átment kadétok választhatnak, mely csoportba akarnak továb menni (persze a választás nem teljesen szabad, de van beleszólásuk). A választék a már korábban említett "szárazföldi" egységek (SEAL Team One-Eight), illetve a két speciális egység:

    Légideszant: Egy ejtőernyős kiképzésnek felel meg, még az első ejtőernyős ugrás előtt több hetes földi kiképzés és gyakorlatozás vár a katonára, majd jönnek az ejtőernyős ugrások (bekötött, majd szabadeséses), utána a helikopterről kötéllel való leereszkedés, végül a HALO és a HAHO ugrások gyakorlása.

    SDV: SEAL Delivery Vehicle csapatok a tengeralattjárókról induló bevetésekre specializálódtak, a három hónapos kiképzés alatt megtanulják hogyan kell egy atomtengeralattjáróról végrehajtani egy partraszállást úgy, hogy végig víz alatt maradnak, és hogy térhetnek vissza ugyanoda. Megtanulják vezetni a mini-tengeralattjáróikat (ez az SDV, illetve az újabb már az ASDS), amelyel az anya-tengeralattjárótól eljuthatnak a partig.

    Ha még nem volt elég a tanulásból, akkor jön az STT, vagyis a SEAL Tactical Training, amely a tiszté válás és az előmenetel rögös útját jelenti. Külön szakok vannak a szárazföldi, vizi és légi egységek specializációjára. A végére a katona megszerezheti az előmenetelét, és szakasz- majd rajparancsnok lehet. Tovább is léphet, az előretolt bázison már mint koordinációs parancsnok egész egységek útját egyengethetik. De ha arra vágynak, akkor visszamehetnek a kiképzőtáborba - mostmár mint kiképzők.


    A raj:

    Egy átlagos SEAL raj így néz ki:
    -Két tiszt (Hadnagy)
    -Egy tiszthelyettes (Őrmester)
    -Tizenhárom beosztott SEAL katona

    A raj összeállítása után 12-16 hónapig még folyamatosan gyakorlatozik a specializációjuknak megfelően (pl. a SEAL team TWO és FIVE hegyi gyakorlatokat csinál, stb.), hogy összekovácsolódjanak, majd 6 hónap készültségi idő jön, amikor a nap 24 órájában jöhet a parancs...
    A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!