10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!


[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #89843
    Az US MARINES mostanság nincs éppen toppon a beszerzései terén, az F-35B esetében ugye nemrég kiderült, hogy a sárkányszerkezet a leszállított gépeknél a vártnál rövidebb élettartamot biztosít, így vagy nagyjából a tervezett repülőórák harmada után selejteni, vagy átépíteni kell őket. Mindezt ugye egy eléggé rögös fejlesztés és hadrendbe állítás után.

    Helikopterfronton most a CH-53K King Stallion legalább ekkora fiaskónak igérkezik. A 2000-es évek közepén a kiöregedő CH-53E-k kapcsán került kutyaszorítóba a tengerészgyalogság. Az első elképzelés szerint átépítették volna őket nagyobb teljesítményűre, de több okból (például a sárkányszerkezetek állapota miatt) erről letettek. Némi vargabetű után oda jutottak, hogy egy, a CH-53E-nél jóval nagyobb teljesítményű utódra lenne szükség, ami a CH-53E alapjain születne, ám valójában egy szinte teljesen új helikopter. Ez lett a CH-53K. A tervek és a 2006-os megrendelés szerint 156 gépet kaptak volna a bőrnyakúak 18,8 milliárd dollárért, és 2021-re mindet le is szállították volna. Az elvárások között kétszeres teherbírás, nagyobb hatótáv és nagyobb belső raktér (hogy elférjen benne egy HMMWV) is szerepelt. Egy évvel később a rendelésállományt felemelték 227-re, az IOC-t pedig 2015-re ütemezték.

    Csakhogy 2010-re nyilvánvaló lett, hogy ezt nem tudják tartani, a fejlesztésnél kiderült, hogy a "felfújt" CH-53E koncepció korántsem olyan egyszerű, túlsúlyos lett a terv, miközben a hajtóanyag kifogyásakor túl sokat vándorol a súlyközéppont. Drasztikus áttervezésekre volt szükség, így az IOC-t eltolták 2018-ra. 2012-ben viszont még mindig csak a földi teszteknél tartottak, és egy évvel később a megrendelésállományt 200 gépre csökkentették, közben viszont megrendeltek 4db tesztpéldányt.


    A 4 CH-54K prototípus

    A teszteléskor egy sor gyártási hibás alkatrész hátráltatta a munkát, éves csúszásokat okozva, a 2015-ben kezdődött repülési tesztek újabb problémákat tártak fel, amelyek miatt a protogépeket át kellett építeni. A tehertesztelést csak 2018 márciusában tudták sikeresen végrehajtani, 16.3 tonnát vitt el az egyik tesztgép a géptörzs alá függesztve. Májusban pedig már az első sorozatpéldányt is átadták, és további 18 gép építése volt folyamatban. Mindezt úgy, hogy menet közben új problémákat tártak fel, például a gázturbinák égéstermékét a rotorlapátok a szívónyíláshoz terelték, a hajtómű erőátviteli rendszere a vártnál sokkal rövidebb élettartammal bírt, illetve a farokrotor és áttelezése is fáradásos jeleket mutatott.

    Itt tartunk most, noha már két gépet átadtak, a leszállítási ár is 122 millió dollár körül mozog, amit a Sikorsky és az USMC azzal véd, hogy a valós sorozatpéldányok már "csak" 87 millió dollárba fognak kerülni. A teljes program költségét jelenleg 25 milliárd dollárra becsülik, ez 200 gép esetén ugye 125 millió dollár per darabra jön ki, de a mostani csúszás miatt az USMC kénytelen újabb összegeket költeni a felmerült problémák megoldására, ami feltehetően tovább növeli az árat.

    A típus közben két helyen is megrendeléséért küzd, Németország cirka 40 darab, Izrael pedig 20 darab nehéz szállítóhelikopter beszerzését fontolgatja, mindkét esetben a CH-47F Chinook a CH-53K konkurense...