Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #85212
    Az orosz SSK fejlesztések terén az elmúlt időszakban egyfajta tudathasadásos állapot lépett fel. A Kilo osztály (illetve első ága, a projekt 877) első egysége 1980-ban lépett hadrendbe, és gyakorlatilag ma is ennek a továbbfejlesztett változata, a projekt 636 megrendelésével próbálják a kiöregedett tengeralattjárókat felváltani.


    A Lada-osztály négy nézeti rajza, a kis sebességű "lopakodáshoz" a hajó végén két kibocsátható kis hajócsavart helyeztek el

    Eredetileg az 1990-es években a Rubin tervező iroda a Kilo-osztály utódjának a sokkal fejlettebb Lada-osztályt (Projekt 677) tervezte meg, de erőforrásait nem igazán tudta rá koncentrálni: a 90-es években a Kínai megrendelésre készülő Projekt 636, majd 636M tengeralattjárókra összpontosítottak, amelyet aztán Vietnam és Algéria részére is exportáltak. A Lada-osztályt eredetileg az orosz haditengerészetnek építették meg, és az első hírek szerint AIP-vel lett volna felszerelve, ami a modern SSK osztályok egyik ismérve manapság. A Kilonál kisebb, 1765 tonnás tengeralattjáróval azzal azonos fegyverzettel bírt: 6db torpedóvető csővel és 18 torpedóval és/vagy robotrepülőgéppel, ráadásul a Kilo 52 fős személyzetéhez képest csak 35 fős legénysége lenne. Ráadásul az ígéretek szerint 50%-al csendesebb lesz a Kilonál. E mellé nem kettős, hanem a nyugati tengókhoz hasonlóan egy hajótesttel rendelkezett, továbbá a test oldalára épített Liara szonárrendszert kapott, ellátták az új Letija fedélzeti integrált harci és irányító rendszerrel, hétlapátos hajócsavarral, illetve a Molnyija aktív szonár elleni rugalmas külső bevonattal. A Rubin tervezőiroda a Lada-osztály exportváltozatának az Amur-osztályt szánta, amelynek különféle változatait mutogatta a kiállításokon. Az egyik legérdekesebb az Indiai tenderre tervezett Amur 950 volt, amely ugyan nem rendelkezett a vetőcsöveihez utántöltéssel, viszont a hajó közepén tíz BrahMos robotrepülőgép részére VLS vetőcsöveket helyeztek volna el - a tendert viszont a francia Scorpéne-osztály nyerte...


    A Projekt 636 Kilo, az Amur-1650 és az Amur-950 nem méretarányos metszeti ábrája, érdemes megfigyelni a Kilo-osztály kettő hajótestét, és az Amur-950 VLS indítóit

    A Szentpétervár építése viszont nagyon lassan haladt, hét év után bocsátották vízre (viszonyítás képen a Projekt 636 osztály egységei általában 2 év alatt elkészülnek). Amiről különösen nem esett szó, az az AIP, amivel nem rendelkezett.


    A Szentpétervár egyik tesztútján

    Ennek ellenére az orosz haditengerészet megkezdte a Szentpétervár nevű első egység tesztelését, és közben megrendelte a Koronstadt és Szevasztopol nevű két további egységet 2005-ben és 2006-ban. Csakhogy hamarosan belerepült a kaki a ventillátorba, a Szentpétervár ugyanis súlyos tervezési hiányosságoktól szenvedett. Eredetileg az egység tervezésekor egy hidrogén-oxigén reakcióból táplálkozó AIP-vel látták volna el, amely nem tartalmaz mozgó alkatrészt, így csendesebb lehet, mint a svéd (és japán, illetve kínai) Stirling-motoros, illetve a francia MESMA gázturbinás meghajtások, és mivel dízelolajból vonnák ki a hidrogént, így nem szükséges veszélyes cseppfolyós hidrogént tárolni a tengeralattjárón. Csakhogy a szuperfejlett orosz AIP nem készült el. A Szentpétervárnak viszont az AIP-n kívül csak egy viszonylag kis teljesítményű, 2700 lórerős diesel-generátora volt, amelynek eredetileg csak vésztartalék szerepet szántak, ráadásul az akkumulátortelepek méretének megállapításánál figyelembe vették az AIP-t ís - kisebbre tervezve azt, mint a Kilo esetében. Az AIP nélkül viszont így a kisebb akkumulátorteleppel és gyenge generátorral (amelynek értelemszerűen tovább tartott az akkumulátorok feltöltése) rendelkezve a Szentpétervár súlyosan elmaradt működési jellemzők terén a Kilo-osztálytól. Ahogy az egyik orosz admirális megjegyezte, a Lada-osztály (elektromos) energiaszintje egy második világháborús tengeralattjáró szintjén van - így meg mégis ki a fenének kellene?


    A Szentpétervár szárazdokkban


    Az orosz haditengerészet ezért leállította a már csaknem kész két épülő Lada-osztályú egység építését, és megrendelt hat darab Projekt 636.3 Kilo osztályú egységet tűzoltás céljából. A Lada-osztályt áttervezték, 2013-ban a Kronstadt átépítése mellett döntöttek, amely szerint megkapja a Kilo-osztályban is használt 5 500 lóerős dízel-motort és a hozzá kapcsolt két 1 250kW-os generátort. A Szevasztopol építését 2015-ben kezdték újra, és átnevezték Velije Luki-nak. A két egység 2019-ben illetve 2021-ben csatlakozhat a haditengerészet kötelékébe, a Balti-tengeri flottánál.

    Idén júliusban pedig bejelentették, hogy két további Projekt 636.3 Kilo, és két további Projekt 677 Lada-osztályú egységet rendelnek még. A Rubin próbálkozott az Amur-osztály további változataival kilincselni, ám megrendelője továbbra sincs, ezzel szemben a Kilo-osztályt ma is gyártják...


    Az Amur / Lada osztály tervezett tagjai (felülről a második a Lada-osztály), külön érdekesség az alsó kettő AIP-fel felszerelt típus - hiszen a Rubinnak nincs működőképes AIP-je még....

    Némi sóhintés, hogy még 2014-ben bejelentették a Lada-utáni, Kalina-osztálynak nevezett SSK munkálatainak elindítását. A Kalina-osztálynál újra felhozták, hogy AIP-vel lenne ellátva, de 2016-ban a tengeralattjáró építésért felelős Vlagyimir Trjapicsnyikov kapitány úgy fogalmazott, hogy a Rubin tervezőiroda már elkezdte az AIP-n való munkálatokat, és 2021-2022-re várhatóan el is készülnek.

    Ez alapján viszont még legalább egy ideig az orosz SSK-k ilyen szempontból lemaradva nézhetik a többi ország SSK egységeit...
    Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2017.11.01. 10:25:16
    A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!